Grün Andor, lábatlan jegyzetek

Esküszöm, csak egy pillanatra csuktam magamra az ajtót, aztán napok teltek el idebent.Mire eszméltem és kibontottam magamat, tele aggatták a kezek a terráriumom falát nyamvadt hópelyhekkel, girlandokkal és egyéb szörnyűségekkel.Szabályosan menekülnék ez elől a giccshalom elől, ha…

Az álmatlanság nyomot hagy az arcotokon.Ma a nőneműn is feltűnt.Akkora redőket hagyott a szeme alatt, hogy a Pride simán flashmob-ot rendezhetett volna benne.Kissé ingerülten reagált ma mindenre és mindenkire, igazából, ha tehette volna fuckoff matricával nyomkodta volna össze mindenki arcát, aki…

Ma kicsit túlpörögtem, hajtott a nyugtalanság :)-Ja, csigaként ez elég vicces.-Izgatottan álltam a nap elé, kitettek az ablakba, kitárult a világ.Udvaron rohangáló, apró emberlények leheletükbe burkolózva, hideg lehet kint.Ezt már az évek során megtanultam, mikor jön a köd körülöttetek, na, akkor…

Ahogy besétál reggel, tudom, milyen nap lesz, egy ideje figyelem.A kezében szorongatja azt az urna szerű tárgyat, aminek leveszi a tetejét és az elkövetkező órák ígéretének lelke csap ki belőle. Magába önti, azt mondja tea és k.rva hideg van, azért kell, de szerintem minden hajnalban erőért…

A nap mottója: Elérek bármit, csak valamihez kell kisszék. (Foto: Vadim Trunov )

És ősz, és ez vicces.Bele bújtok :) Irigylésre méltó álca, évszaknak megfelelően. Csupasz kis testemmel az üvegnek feszülve játszom veletek tudtotokon kívül a személy barkóbát, avagy a, "kit rejt a textilt".Minden reggel egy kész izgalom.A sapkát imádom a legjobban, árnyékot vet az arcotokra,…

És beszél, csak beszél folyamatosan.Minden cselekedetét szavakkal támasztja alá. Szerintem megerősítésre vár.Fél óra monológ után már feszítem fel a terrárium tetejét, és agyban (dúcidegrendszerben) vázolom a hogyant.Hogyan juttassam a tudtára, hogy konkrétan őt hallom, akkor is, amikor a csend…

aludni akarok, csak ennyit,őszben tartom csigányi parányi álmaim,nem kell más elvárása,individuummá lettem.

Ide tapadok, nem engedik el tekintetem.Annyi minden köt, hogy kevesebb old. Érzések cikáznak bennem tapasztalatok által.A "Mi lesz az ebéd?" kérdésre a " Leves, meg második." válasz mindig helytálló, de már jól laktam ezerszer vele.Nem ehetem azt, amit én főzök, csiga létem eléggé lekorlátoz ennek a…

Én nem nézek, látok.Látom, ahogy elmentek egymás mellet megfelelő távolságot hagyva, mert féltek a koccanásoktól, melyek leszednék rólatok a festéket.Látom, ahogy mások árnyékában jártok, mert féltek, hogy a napfénynél leégtek.Látom, ahogy érzéseket nyeltek le, mert rettegtek a karcolásoktól, melyek…

A napom röviden, a tizennyolcas karikán belül, diszkréten: szoptam, mint a torkosborz, de nem nyeltem le.

Ha már vasárnap, megszereztem a tévé lelkéhez tartozó távirányítót, akármit nyomok rajta, és máris a doboz gondolataiban járok (pont, mint egy zavart nőszemély, kicsit megsimogatod és a levetett bugyi mellé kapsz egy egész életrajzot). Tuti ezért kapott a németben "das" névelőt, vagy nem…

Nyomokat hagytok.Vágom, én is. Csíkot húzok magam után, csúszós, csillogót (hú, ez olyan csillámpónis volt), jól látható, tapinthatót, afféle figyelmeztetésként, ,,Utamra ne lépj, mert pofára esel!", veszélyesen hasítok csigaként.Szóval nyomokat hagytok. Ezer félét.Évszakonként változó,…

Ma megint magamra hagyott a nőszemély ebben az iskolának nevezett szociológiai paradicsomban.Nem gáz, kezdek hozzá szokni a csigaház individuumához.Csak néha parázok.Például ma.Bejön a srác, látom rajta, hogy szemében álommorzsákat hagyott még az este (az enyémben maximum zsemlemorzsákat találna a…

Hát ma sokaknál lefőtt a kávé.Tuti front van, vagy mire szoktatok hivatkozni.Csattanó labdák az ablakon, minden egyes becsapódásnál csokiszínűre mázoltam a csigaház falát belülről.Huppanó fenekek a bünti sarokban, vagdalkozó ,,nem csináltam semmit, gonosz vagy"-ok mellérendelt mondatok bővítve egyéb…

Megfigyeléseim szerint a legtöbbször a nőnemű az, aki fontosabbnak tartja, a közvetlen környezet tisztogatását.Hát, az én nőneműm mostanában nem szakad bele.Mondjuk úgy vélem ezen a helyen versenyeznie kellene másikakkal (megnéznék egy itt a porcica, hol a porcica ronggyal odacsapok meccset), néha…

Csiga létem legnagyszerűbb része az, hogy mindenhol otthon vagyok, bármerre is taszigál az élet.Mint már említettem most megint az iskolába száműztek, ennek az lehet az oka, hogy a nőnemű a kettő közül mostanában mintha maga maradt volna. Eleinte nagyon furcsán viselkedett, aztán szép lassan…

Az van, hogy hosszú ideig megfeledkeztem magamról.Elfelejtettem, hogy ki vagyok, hogy vagyok.De újra létezem.Grün Andor lábra állt, már amennyire egy csiga erre képes, mindenesetre létem feltámadásához tökéletesre fejlesztettem a hason kúszást többnyire zökkenő mentesen, avagy, kicsit sokat…

Már nagyon vártam ezeket a napokat.Végre kikapcsolhat az agyam és eltemethetem magamban az elmúlt hétköznapokat, majd felkelhetek holnap és megfogathatom ismét, hogy nem ölök meg soha többet gondolatokat.Mindeközben nézhetem a víztükörben azt a csigát, aki mereven bámul rám…

Megfigyeléseim központjában az utóbbi időben a nőnem áll, viselkedésük sokkal szórakoztatóbb, mint férfi társaiké. Bár meg kell említenem, hogy a szórakoztató kifejezés olykor helyettesíthető a rémisztő, illetve érthetetlen melléknevekkel is.A napokban például bájos…

Vannak napok és vannak A napok.Napok azok, amik mennek szép sorban zökkenőmentesen kisebb buckákkal, esetleg fekvőrendőrökkel.És A napok, ezeknek több variánsa is akad: a kevesebb uborka szomorú napjai a miért nem pucolja le senki a házamat nap (mert kéne már, összemászta a…

Önmagamban keresem saját tekintetem, generálom a portfólióm, de csak a személyigazolvány képem köszön vissza a terráriumba helyezett mesterséges pocsolya felett.Minden napom arról szól, hogy dekára adom el cuki kis testemet: "nézd, hogy csúszok, nézd hogy bújok, nézd most eszem,…

Az van, hogy VAGYOK.próbáltam homokba dugni a szemeim, avagy befejelni a virágföldet terráriumom alján, de a vége mindig ugyan az. Élve ásom el magom :) aztán jön a kéz és létre késztet.Számomra is hihetetlen, de még ÉLEK. Ez a tény, pedig arra motivál, hogy a lemoshatatlan…

 A dolgok olykor nem olyan formában jönnek, ahogyan számítunk rájuk.

Hiszem a sorsszerűség kegyét. Hiszem a sorsszerűség kegyét és félem az idő állását.  A napnak olykor csak nyomát látom. A felkelőnek az ujja hegyét, ahogy jelzi jöttét, a lemenőnek a feje búbját, ahogy a földbe temeti arcát az eltelt 24 óra súlya alatt. De, tudom,…