Grün Andor, lábatlan jegyzetek

az idő.Az a számomra megfoghatatlan jelenség, ami végig kíséri egész emberi mivoltotokat.Gazdagnak születtek mind, percek birtoklóinak, de kevesen tanultok meg gazdálkodni vele.Látom, ahogy görcsösen markoltok afelé, ahol sejteni vélitek, ahogy loptok egymáséból és szórjátok nem megfelelő emberek…

A ködbe burkolózott reggelek zúzmaraként csapódnak az ablakokon.Sejtet magából minden nap az indulásával egy keveset.Szeretem nézni, ahogy a bögrétek felé hajoltok és afféle rituáléként lelket szippantotok emberi mivoltotok jelmezeibe a kávé gőzéből. Csendes, halk zene, ami beszűrődik, alig…

Azt mondod ősz.Én azt mondom végre nem döglök meg a kint negyven fok, bent a terráriumban senki nem veszi le a tetőt hetven fokban és nézhetem nyugodtan az esős reggeleket anélkül, hogy a hajnalból átsuhanó reggeli bulikák zenéje az üveghez ritmikusan csapkodná önkéntelenül kocsányos…

Ahogy besétál reggel, tudom, milyen nap lesz, egy ideje figyelem.A kezében szorongatja azt az urna szerű tárgyat, aminek leveszi a tetejét és az elkövetkező órák ígéretének lelke csap ki belőle. Magába önti, azt mondja tea és k.rva hideg van, azért kell, de szerintem minden hajnalban erőért…

A reggel soha nem könnyű (nekem).... főleg, ha a seggemben van a gyerek.Lásd:

A reggel  olykor nehezen jön.Főleg, ha nem tudja a csiga, mit várhat tőle. Néha felnézek, de a döbbent mindig lerántja a szemem. Bebarangolom a terráriumom, napról napra. Szeretek fejjel lefelé lógni, elkapni a saját nyálamat, vagy csak lobogó szemmel csúszni. Átrágni magam…