Csiga létem legnagyszerűbb része az, hogy mindenhol otthon vagyok, bármerre is taszigál az élet.
Mint már említettem most megint az iskolába száműztek, ennek az lehet az oka, hogy a nőnemű a kettő közül mostanában mintha maga maradt volna. Eleinte nagyon furcsán viselkedett, aztán szép lassan összekaparta magát, de valószínű észlelte, hogy feszülten figyelem, mert csuda produkciókat hozott nap, mint nap, hát elpaterolt ide. Nem hibáztatom, zavarba ejtő a tekintetem.
És lényegtelen a hol létem, mindenütt van megfigyelni valóm, a lényeg, hogy a kéz legyen nála mindig.
Itt mindig történik valami, (most mondjuk pont nem vasárnap este van) ezek az apró emberek jönnek-mennek körülöttem, néha feltúrják a terráriumot, olyankor halottnak tettem magamat, a francnak sincs kedve díszelegni, kiöregedtem már ebből azt hiszem.
Van, hogy elfelejtik visszatenni a tetőt, a héten sokadik szökési kísérletem hiúsult meg, nem tudok elég gyors lenni, mindig visszatoloncolnak a kezdethez (de nem adom fel).
A remény hal meg utoljára, de b.szki tuti büdös lehet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.