És ősz, és ez vicces.
Bele bújtok :) Irigylésre méltó álca, évszaknak megfelelően.
Csupasz kis testemmel az üvegnek feszülve játszom veletek tudtotokon kívül a személy barkóbát, avagy a, "kit rejt a textilt".
Minden reggel egy kész izgalom.
A sapkát imádom a legjobban, árnyékot vet az arcotokra, kávémaradék gőze által kitámasztott szemhéjak redőnyként lógnak még a tekinteteken, pirosló orrokon csillanó, csigákra utaló testnedvek kenődnek szét a nyakatokra tekeredett sálszörnyetegek szájatokat elfedő részén.
A kabát nem nagy cucc, de azért elég zsákbamacska, tippelni sem tudnék sacra se, ki 90-60-90 :)
Fura nyomokat hagytok szerte szét, mintha árnyékotok egy darabja a padlón ragadna, lépésről-lépésre, azt hiszem csak egy kis idő, és nem lesz, aki visszavarrja, el fog fogyni, barna és fekete tócsák sikítanak gazdákért, de árván fekszenek emberek által bevett területeken, "itt jártak már" jelként.
Ősz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.