Megfigyeléseim központjában az utóbbi időben a nőnem áll, viselkedésük sokkal szórakoztatóbb, mint férfi társaiké. Bár meg kell említenem, hogy a szórakoztató kifejezés olykor helyettesíthető a rémisztő, illetve érthetetlen melléknevekkel is.
A napokban például bájos lakótársam hihetetlen felfordulást csinált, hogy rövid időn belül rendet varázsoljon belőle, és akármerre járt megmagyarázhatatlan porfelhő követte, akár egy westernfilm hősét a kihalt utcán.
(Az igazság az, hogy én még a huhuhuhuhuhu filmzenét is hallani véltem, és ekkor jobbnak láttam bezárni házam ajtaját, belülről.)
Mondjuk, ha engem követnének porcicák a házamban, azt hiszem egy ideig pucér csiga lennék.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.