Nyomokat hagytok.
Vágom, én is. Csíkot húzok magam után, csúszós, csillogót (hú, ez olyan csillámpónis volt), jól látható, tapinthatót, afféle figyelmeztetésként, ,,Utamra ne lépj, mert pofára esel!", veszélyesen hasítok csigaként.
Szóval nyomokat hagytok. Ezer félét.
Évszakonként változó, hangulatotoktól függő ezer félét. Nyomokat.
Tavasszal csókokat arcokon, ajkak szegletén, télen tócsákat cipőitek helyén, nyáron ruhákat szerteszét, ősszel lucskos kis foltokat lépteitek mentén.
Rumlis kis jelek elmúlt élethelyzeteitek színterén.
Mindig tudom merre jártok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.