Ahogy besétál reggel, tudom, milyen nap lesz, egy ideje figyelem.
A kezében szorongatja azt az urna szerű tárgyat, aminek leveszi a tetejét és az elkövetkező órák ígéretének lelke csap ki belőle. Magába önti, azt mondja tea és k.rva hideg van, azért kell, de szerintem minden hajnalban erőért fohászkodik, hogy képes legyen véghez vinni, amit kell, és a kultúrája Mindenhatója lélekdarabokat vág hozzá, ő bezárja és csak itt, a munkahelyén meri kiengedni, ahol már nem szökhet el.
Tuti így van, máshogy nem lehet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.