Esküszöm, csak egy pillanatra csuktam magamra az ajtót, aztán napok teltek el idebent.
Mire eszméltem és kibontottam magamat, tele aggatták a kezek a terráriumom falát nyamvadt hópelyhekkel, girlandokkal és egyéb szörnyűségekkel.
Szabályosan menekülnék ez elől a giccshalom elől, ha tehetném.
Éjszakánként ledobom a házam és csapkodom az üvegfalhoz, hogy kijussak, de csak karcolásokat ejtek építményemen.
Beleragadtam ebbe a karácsony nevezetű időhurokba, és valóban én is várakozom, vágyom rá, hogy elteljen.
Kicsit félek, vihogó kényszeres cukorral tömött emberek és villogó fények.
Tiszta horror az életem.
Ho-ho-ho hogy éljem ezt túl?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.