Az van, hogy hosszú ideig megfeledkeztem magamról.
Elfelejtettem, hogy ki vagyok, hogy vagyok.
De újra létezem.
Grün Andor lábra állt, már amennyire egy csiga erre képes, mindenesetre létem feltámadásához tökéletesre fejlesztettem a hason kúszást többnyire zökkenő mentesen, avagy, kicsit sokat temettünk gondolatokat játszópajtásokkal alkohol tartalmú nedűbe.
Ez van, ha szabadon engednek, és az emberek, akikkel élsz nyitva hagynak körülötted érzelmeket (vagy boros üvegeket), miközben sorra ölik meg az addig nemzetinek vélt ünnepeket.
Ja, már nem velük élek. Ismét iskolai gyönyör lettem.
Néha megpiszkál egy-egy gyermeki lét, néha napokig felém se néznek és közelharcot vívok a rothadó zöldségek felett született muslinca sereglettel. Csoda, hogy iszom?
Azt hiszem szociológus lettem a felettem eltelt idővel.
De legalább életre kelhettem a betű halom felett.
Kösz b.szki :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.