Lássuk, mit csinál a gyerek az alatt az idő alatt, míg én Atlaszolok (mosoly)!
A legnagyobb napi tevékenység a kaki, azaz, emésszé, hogy ne emésszen!
És olykor megesik, hogy a kakiból lesz hami (a kevés idő miatt, ami lezajlik a bevétel és kiadás között még egy csomó tápanyag lelhető fel számára a kakában). Reggeli kaka(Ó)!
Aztán irány kalandba!
Néha akad az úton nemesebb étel is...
Ha ez megvan, a körülményeknek áldozza magát! Mindegy a színhely...
Szóval Patricknak nehéz gyerekkora van!
Tudtam, hogy egyszer engem(minket) is elér...
de, a fenének sem hiányzott.
Látom, mint szerencsétlenkednek a lakótársaim, hogy hogyan próbálnak kevesebből többet teremteni. Rövidebb élet alatt nagyobbat szakítani. Fiatalként bölcsnek látszani. Idősként döntéseket nem válalni...
Szóval utolért, elütött, átment rajtam, hátra tolatott, majd el is került.
Így most agyalok (azaz ducolok), miből is futná a nagyobb házra, a stb-re. Iskolakezdéssel a nyakamban, gyerekkel a látóhatárban.
Kipróbáltam egy-két dolgot:
Ez, nem igazán jött be. Mások szemetét eltakarítani. A szeretet helyett az áram csiklandozása, nem. Nem vagyok bérgyilkos, kinek villamosszék jár.
Igen. Nos, a cirkusz világa, nekem nem termett babért...
Ezt sem gondoltam ám komolyan, csak a lendület ugrott velem, a landolás jobban fájt, mint a párizsi a sonka helyén.
És ez, ez volt a legrosszabb ötlet az összes közül. Már az első harapásba belehaltam majdnem...
Maradt az eredeti meló, az eredeti éhbérért.
Nem is könnyű, nem is hálás. A Földdel magával még nem is lenne gond, a tatár se hajt, de az a sok ugráló emlős, akik teljesen szétbarmolják az egész pecót...
Kérdés nélkül bővített munkakör.
Én nem takarítok!
Van az úgy, hogy nincs kedv írni, sem beszélni, sem sem.
Ez nem a depresszió, ez a hallgatás. A kettő nem tévesztendő össze! Felesleges beszélni, ha nincs mit mondani, ugyanakkor a semmiről való szónoklás művészet, de én nem vagyok politikus.(Hm?) Sem. Sem kávéfőző, mondjuk az sem üresen kotyog.
A reggel soha nem könnyű (nekem).
... főleg, ha a seggemben van a gyerek.
Lásd:
Ez a témás kosár soha nem ürül ki.
A'sszem iszom valami karcosabbat...
Azok által a dolgok által vagyunk olyanok, amilyenek, amik körbevesznek minket.
Én nem magam alakítom a környezetem. Folyamatosan cserélődnek az emberek, egyéb élő organizmusok és a tárgyak körülöttem.
Együtt élni két emberi alakkal egy térben, a poénok, a döbbenetek és az érzelmek kimeríthetetlen tárháza.
És, ha valóban azok a dolgok jellemeznek minket, amikkel formáljuk élettereinket.
Na, akkor én azt hiszem őrültekkel lakom.
Valamint az sem kizárt, hogy erős hipnotukos kisugárzásommal van valami közöm a történésekhez, így magam is az összeomlás határán állok.
... ma visszatértek a Gumi(tészta)julik:
Korán reggel a Szőke belehuggyantott a teába, majd alámerült.
Ekkor megjelent Piros, aki rácsodálkozott a történtekre, nem díjazta a dolgot.
...ezért Szőke pórul járt.
Szóval azt hiszem kezdek megbomlani. De, Patrick jól szórakozik...
Nos nézzük, mire is jó eme össznépi banzáj.
Persze kizárólag csiga szemből, és persze kizárólag tudományosan.
Szóval happening mi?
Én még soha nem voltam ember, bár néha megbotlom, viszont voltam fiatal, és Patrick nélküli...
Visszatérve a lényegre, van ez a sziget. Sokaknak boldogság sziget (mosoly).
Tök jó, együtt lenni régiekkel, és olyanokkal, akiket soha nem fogunk viszont láttni, vagy ha igen túl józanok leszünk, vagy ők túl konszolidáltak és elmegyünk egymás mellett...
Mindenkinek kielégítik minden nemű, de főleg zenei vágyát (kacaj).
Kell egy sziget az embereknek, ahol kicsit barbárkodhatnak és pár napra forever 17-es lehetnek.
Ilyenek, ettől boldogok.
Vissztérve rám. Az én terráriumom is sziget, és néha betolakodnak egyesek az intimszférámba.
Én igazán nem tehetek semmiről. Ez a srác bepiállt, azt rámlehelt. Megint nő lettem. A következő ép kép, ami egybe maradt ez:
Lehet, hogy ez után jöttek Patrickék, a fene sem tudja. Az ember fiút többet nem láttam, másnap gépre szállt, várta Amerika.
Ma viszont ismét megtaláltam, a neten. Ő ül a doboknál:
Tartarus mi, meg menni Amerika? Na ez a sziget utóérzés.
Szóval, időnként az életünk eljut ahhoz a szakaszához, ahol végigtekintünk rajta.
Az én életemet mostanában Patrick rendezi, a kis szarcsimbók eléggé bezavar. Persze azért szeretem.
Így kezdődött (majdnem, csak én magam voltam).
Ez lett (csak doboz nem volt).
Ketten maradtunk.
És most együtt lógunk...
A várost nem nevezem a nevén, de egyik legnagyobb folyónk partján pihen, és művészek által gyakran látogatott múzsa lelőhely.
Hát mi is megnéztük magunknak. Biztos, ami megtörtént.
El sem hinnéd, mennyi ember van, aki önjelöli magát, hülyén beszél, vagy jár, vagy öltözik, és nem celeb, művész, art-ista.
Azt gondolnám nem árthat, de a közizlésre rombolólag hat, s semmiképp nem használ.
No, békésen gyűjtöttem a tapasztalatokat, kusztam és néztem ki a likon, amikor...
Lapokkal a kezében elém toppant egy eltérő külsejű fiatalember. Mondja lerajzol, mondom nem kell. séta, séta...
Ekkor elém áll, csöppent sem bíztató kinézetű, napot eltakoró Izom. Szólt, ül. Szék alám. Öt perc múlva rajz előttem, rólam.
És én hat kilóval könnyebben, egy képpel nehezebben szabadjára lettem engedve.
Íme:
Én ezért pénzt adtam, kellett... nem is hasonlít!
Ennyit a szabad művészetről.
Gyerekes családokhoz érkező látogatók, barátok, rokonok.
Hasznos ajándékok, melyeket másik szülők hoznak, dolgok, melyeket a saját gyerekeiknek soha nem vennének meg, de szivesen tesztelik baráti családokon a birtokban létük eredményeit.
pl.: trombita, dob, egyéb hangokat kiadó, zenélő villogó soha le nem merülő, el nem romló örök játékok...
Mi is kaptunk egyett:
Eme remek darab neve: spagetti baba.
Gumi, rózsaszín vagy sárga (trendi) haj, ruganyos test, felfestett fürdőruha.Lányhoz lány a párba (remek látni, hogy tudatosan haladtok ti is emberek a hímnősség felé), semmi felismerhető testarány, viszont az arcon ott az örök kiváncsiság felfestve. Nyári rucihoz a dobozban jár korcsolya és búvárszemüveg...
A szándék a játékkal a szocializáció volt, de én már nem tudom mi hova tart. Mindenesetre a játékot figyelve eme babákkal, én tanultam újat.
Hím Prosobranchia gastropoda csiga rajza
1. pes 2. pleuralis ganglion 3. pneumostoma 4. felső commissura 5. osphradium 6. branchia 7. ganglion 8. szívpitvar 9. visceralis ganglion 10. ventriculum 11. pes 12. operculum 13. agy 14. stoma 15. csáp 16. oculus 17. csáp 18. 19. pedal ganglion 20. alsó commissura 21. 22. pallial üreg / köpenyüreg / légzőüreg 23. parietalis ganglion 24. anus 25. hepatopancreas 26. vas deferens 27. rectum 28. nephridium (Wikipédia)
Csak hogy tudd ezt is...
Na csocsika!
Ehun vagyok ni. Kicsit eltűntem, kicsit nyaraltam, vagy mi.
Ember mentes övezetben, távol minden kütyütől.
Nem néztem se híreket, se hír oldalakat, se lapokat.
Beszélgettünk, iszogattunk...
Pár kép eme boldog napokról:
Miután Patrick maga alá kakkantott, evett kicsit. Semmi szemérem nincs a gyerekben...
Azért én elkaptam a hullámot, orrfacsargató szelek. Gondolkodom a pelenkán,...
És persze, amig én levegőt sem mertem venni, a kis beles az uborka fenekre nézett.
...nem csoda, hogy annyit szarik...
Végül a 60 év múlva ilyen leszek portré.
Na, rászántam magam, szocializálom a gyereket.
Elmentünk csináld magad holiday: balatoni látkép, jakuzzi, lángos(féle).
Elég jól megy, ez a szülő-gyerek dolog. Néha viszont döntéseket kell hozni.
Már nem olyan gáz a kölyök, finomultak vonásai, kicsit bamba, de talán a nevével jár (Patrick).
Alakulunk na, mint a gittegylet.
Ezt csak olyan ráhangolás félének a témára.
Néha elnézem a kölyköt (csak egy maradt, a többiek más terrárium gazdát kaptak), és rácsodálkozom, afféle felnőtt formában. Kire ütött ez a gyerek?
De tényleg. Egész nap csak zummol. Néz, nem el, nem félre, nem másra, rám. Ijesztő. Nem mond semmit, nem akar semmit.
Néha az üvegre keni a szart, megeszi az én zöldségrészem amig alszom. De fogalmam sincs, mikor mozog, mert én csak így látom.
Sokszor, amikor elég rendesen elfúrom magam a föld alá. Félek.
És gondolkodom, számolok, emlékezem. Milyen volt és mekkora az a buli. Nem rémlik, nem tudom. Kire ütött ez a gyerek?
A kutyának sem kellett. De megkaptam.
Soha nem gondoltam, hogy a szocializációm 80%-át abban az értelmetlen rituáléban való részvétel fogja kitenni, amit beszélgetésnek hívnak. De nem dumálásról szól.
A kommunikációs csatorna szerepét a folyadék veszi fel. Sör, bor, pálinka és a fröccsön túl az egyébb longdrinkek. Tény, a víz is felerősíti a hanghullámokat, de az efféle alkoholos "cseppfolyós" torzít.
Pl.: ezt
Ilyennek láttam.
Az még nem annyira gáz, de haza is vittem.
Így keltem:
Kicsit fájt. És nem értem, miért kell előttem felejteni a bontott söröket, meg a lakáskulcsot?
Ma kicsit korábban keltem. Érdemes volt.
7.00. " A nyári szünetben a gyerekek összecsomagolnak, és kirajzanak a strandra. Eközben zoknijaik magányosan szétszórva fekszenek a szoba padlóján... és ez nincs ínyükre! Ezért reggelente végigkalauzolnak kedvenc műsoraikon."
Döbbenet!
Egyébként is alsónemű intelligenicia felé tendáló ivadékaitok zéró toleranciájára tesztek még egy-két lapáttal. (Mondja a csiga, aki blogot ír.)
Hozzáteszem, az ötlet messze jobb, mint a zoombie-s, szellemes, kerekszemmel nézek, ezért aranyos vagyok, ha ölök "mese".
Azért még pár megjegyzés, ami felett nem pislanthatok. Mi az, hogy kirajzanak a gyerekek?
Na, ez rajzás!
Eltudom képzelni a gyereket, aki összecsomagol... szerintem ilyen nincs.
És végül, a zoknikon kívül kb. egy valakit zavarhat jobban az, hogy szanaszét hevernek. Anyut.
Ez egy érdekes megtapasztalás részemről felétek, megint.
Lalával először egy babgulyás után találkoztam, de akkor még hangember volt.
Azt hiszem kicsit meg is lehetett fázva, mert rekettes hangját egy doboz ráküldött cigi csendé varázsolta volna.
Semmi újat, semmi komlpexet nem mondott, csak pöffögött bele a valóságba.
Sokáig nem öltött alakot számomra, hollétét szagok és hangok jelezték. Egy nap elsuhant mellettem. Az kemény volt. El kell, hogy mondjam, Lala minél büdösebb, annál erősebb.
Nos, a közvetlenségében, elkaptam az illatorgiát. S beküldte, LE FING LALA.... azt el is tűnt.
Durva, egyedül soha nem közlekedik, csak veletek, emberekkel kooperál. Ez afféle szimbiózis lehet. Neki jó, hogy van, általatok alakoskodik. De nektek mi jó lehet ebben? (Talán az, hogy nem marad benn?)
Végül, egy chillis babos ebéd után, megláttam őt! Szegény, szarul nézett ki.... és a neve alapján francia.
Alighogy magamhoz tértem, ez a kép fogadott:
Mi a ....
Ez aztán a nap dekoltázsa!
Igazából két dolog jutott az eszembe, az első az volt, hogy nem akarok megint inni.
A második pedig az, hogy, ha ez az izé közelebb jön, én szálanként szabadítom meg a szexpázsitjától!
Azt az öngyölöm-böngyölöm után hozott magának még egy sört. A kis pajtásai meg néha rácuppantak a terrárium falára. Igazi ingyenes állatkerti belépő. Nyár, haverok, sör, BAMBA.
Hogy értsd, miért nem voltam jelen...
Vasárnap:
.jpg)
Oh, igen! Fasza ötletnek tűnt az éjszaka és a nappal között eltűntetni a határokat, inklúziót végezni a napszakokon.
Persze, én csak sodródtam az árral...
Hétfő:
Kedd:
Ez egy konkrét kép arról, ahogy működtek az életfunkcióim ekkorra már...
És ma, szerda van, kicsit jobb!
Hát, a csajszi lelépett.
Elment pár napra, ketten maradtunk a lakótársammal, na meg persze a kicsik.
Az utolsó alkalommal, mikor ez volt, letettem 33 tojcit... semmi észrevétel nem volt.
Most is kitalállok majd valamit. A határokat jó tisztába rakni, én meg próbálom felhívni magamra a figyelmet. Talán kiköltök egy kutyát, azt bírják.
Nincs meg a kontroll, havaj a dizsi!
Lehangoló ez a mai nap.
Lóg az eső lába, és ahogy elnézem ma se húzott zoknit.
A gyerekeket nem találom sehol. Alighanem fel kéne szántanom az egész terráriumot értük. Tuti, egytől egyig a saját szobájukban (ez a csiga lét előnye, voltod privilégiuma a saját ház- nem kell senkivel összebútorozni-), a föld melege alatt.
Hát ami igaz, az igaz, jó nagy a cúg.
Én ma tévézek, előttem az irányítás, meg a műsor is. Lássuk!
A csillagos ember- ezt eddig én úgy ismertem, A kis herceg. Bár biztosan másról van szó.
Dr. Csont- és akkor mi van, nem kéne menőzni. Én meg Dr. Mészház.
Álomgyári feleség- pfffu. Utángyártott oldalborda.
Topmodell leszek!- épp erre gondoltam.
Valahogy így...
Kung fúj, avagy a barack románca- ezen inkább nem is gondolkodom (magos megtermékenyítés).
Döntő csaták - Waterloo
Oh yeah...
Néha csak úgy nézelődök, hogy mizu.
A legjobb akkor, mikor a lakótársak elhúznak.
Szanaszét hagynak mindent. Nyomok, melyek életvitelükre utalnak.
Érdekesek ezek az emberek. A táplálkozásuk maga az őskáosz, avagy minden gigantikus szart megesznek...
Van az a tipikus érzésem néha hogy az étkezési szokásuk egy titkos szekta öngyilok ceremóniája, és verseny áll fent, ki hal meg előbb.
Egyszerűbb módok is lennének, de ezek szeretnek szenvedni.
Különösen ez a sírva mulatós, futva sétállós, ez... (azé szeretem őket, nekik van a legjobb kerti uborkájuk.)
Ma például ezt ették. Hisz ennek arca van! Sőt, mása nincs is.
Nem tudom milyen élőlények ezek, de vidámnak tűnnek ahhoz képest, hogy már csak ketten maradtak.
Ez maga a jó rém vágy!
"A vonat nem vár", már idejét múlt...
Átmódosult az utas vár, a vonat nem jár.
Ez csupán tapasztalat. Az utóbbi két hétben kétszer kíséreltünk meg nagyobb utat A-ból, B-be. A MÁV csupán plussz egy-egy órát dobott rá a menetidőre, de úgy, hogy egy órán át nem mozdultunk se jobbra, se balra, se előre, se hátra. Álltunk a nagy semmi közepén.
Közben néztem a tájat, egy idő után muszáj lemászni, mert a csiga is sztrókot kaphat a nem mozgás igényétől (még jó, hogy a vonat nem). Szóval, néztem a tájat, sehol semmi, a sinek mellett kövek, a kövek közt fehérre ijedt , üres csigaházak. Tisztára horror...
Aztán eszembe jotott Rousseau, és a "vissza a természethez" tézis. Milyen boldogok lennének itt a gyerekek, kár, hogy az első faggyal elpusztulnánk mind.
Van, aki alkalmatlan a természethez.
Miközben sétálgattam, elkattant pár kép, mint pl ez. Azt hiszem nem kell magyaráznom, a vonat nem jár.
Végeztül, lenne egy ötletem, íme. A'szem, a MÁV-os tempó nekem is megy.
Ahogy telik az idő, úgy nőnek a kicsik.
Már csak páran maradtak nekem, a többieket elvitték, leadták egy állatkereskedésben.
Ezt átgondolva könny szökik szemembe. Kikészít ez a szülősködés, tombolnak testemben a női hormonok, és agyamban az anyák gondolkodásmódja harcol nevemmel.
Megőrülök.
De, lazuljunk! Íme néhány kép a picikről.
Az egy szelet uborka még óriási kihívást jelent, hármuknak is.
Balról jobbra: Szende, Szundi, Mocorgó.
Egy másik uborkán Melák (alig látszik, lezabálta magát a terrárium aljáig) és Szélvész, akiről alig lehet éles képet csinálni a folyamatos mocorgás miatt.
És az elválaszthatatlan trió, a Sakál Vokál (épp hangolnak): Szilenció, Zajtalan és Hallgatag.
Itt már Szilenció és Zajtalan elkezdte a műsort, a kép címe: Csere csiga.
A lakótársak kedvence, Maximum. Ő az, aki mindig a legmagasabb ponton van...
Az örök kérdés: Van-e még uborka? Zibi és Zaba. Ők, szerintem ételkritikusok lesznek...
