Szóval, időnként az életünk eljut ahhoz a szakaszához, ahol végigtekintünk rajta.
Az én életemet mostanában Patrick rendezi, a kis szarcsimbók eléggé bezavar. Persze azért szeretem.
Így kezdődött (majdnem, csak én magam voltam).
Ez lett (csak doboz nem volt).
Ketten maradtunk.
És most együtt lógunk...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.