Ez egy érdekes megtapasztalás részemről felétek, megint.
Lalával először egy babgulyás után találkoztam, de akkor még hangember volt.
Azt hiszem kicsit meg is lehetett fázva, mert rekettes hangját egy doboz ráküldött cigi csendé varázsolta volna.
Semmi újat, semmi komlpexet nem mondott, csak pöffögött bele a valóságba.
Sokáig nem öltött alakot számomra, hollétét szagok és hangok jelezték. Egy nap elsuhant mellettem. Az kemény volt. El kell, hogy mondjam, Lala minél büdösebb, annál erősebb.
Nos, a közvetlenségében, elkaptam az illatorgiát. S beküldte, LE FING LALA.... azt el is tűnt.
Durva, egyedül soha nem közlekedik, csak veletek, emberekkel kooperál. Ez afféle szimbiózis lehet. Neki jó, hogy van, általatok alakoskodik. De nektek mi jó lehet ebben? (Talán az, hogy nem marad benn?)
Végül, egy chillis babos ebéd után, megláttam őt! Szegény, szarul nézett ki.... és a neve alapján francia.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.