A várost nem nevezem a nevén, de egyik legnagyobb folyónk partján pihen, és művészek által gyakran látogatott múzsa lelőhely.
Hát mi is megnéztük magunknak. Biztos, ami megtörtént.
El sem hinnéd, mennyi ember van, aki önjelöli magát, hülyén beszél, vagy jár, vagy öltözik, és nem celeb, művész, art-ista.
Azt gondolnám nem árthat, de a közizlésre rombolólag hat, s semmiképp nem használ.
No, békésen gyűjtöttem a tapasztalatokat, kusztam és néztem ki a likon, amikor...
Lapokkal a kezében elém toppant egy eltérő külsejű fiatalember. Mondja lerajzol, mondom nem kell. séta, séta...
Ekkor elém áll, csöppent sem bíztató kinézetű, napot eltakoró Izom. Szólt, ül. Szék alám. Öt perc múlva rajz előttem, rólam.
És én hat kilóval könnyebben, egy képpel nehezebben szabadjára lettem engedve.
Íme:
Én ezért pénzt adtam, kellett... nem is hasonlít!
Ennyit a szabad művészetről.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.