Néha csak úgy nézelődök, hogy mizu.
A legjobb akkor, mikor a lakótársak elhúznak.
Szanaszét hagynak mindent. Nyomok, melyek életvitelükre utalnak.
Érdekesek ezek az emberek. A táplálkozásuk maga az őskáosz, avagy minden gigantikus szart megesznek...
Van az a tipikus érzésem néha hogy az étkezési szokásuk egy titkos szekta öngyilok ceremóniája, és verseny áll fent, ki hal meg előbb.
Egyszerűbb módok is lennének, de ezek szeretnek szenvedni.
Különösen ez a sírva mulatós, futva sétállós, ez... (azé szeretem őket, nekik van a legjobb kerti uborkájuk.)
Ma például ezt ették. Hisz ennek arca van! Sőt, mása nincs is.
Nem tudom milyen élőlények ezek, de vidámnak tűnnek ahhoz képest, hogy már csak ketten maradtak.
Ez maga a jó rém vágy!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.