Na csocsika!
Ehun vagyok ni. Kicsit eltűntem, kicsit nyaraltam, vagy mi.
Ember mentes övezetben, távol minden kütyütől.
Nem néztem se híreket, se hír oldalakat, se lapokat.
Beszélgettünk, iszogattunk...
Pár kép eme boldog napokról:
Miután Patrick maga alá kakkantott, evett kicsit. Semmi szemérem nincs a gyerekben...
Azért én elkaptam a hullámot, orrfacsargató szelek. Gondolkodom a pelenkán,...
És persze, amig én levegőt sem mertem venni, a kis beles az uborka fenekre nézett.
...nem csoda, hogy annyit szarik...
Végül a 60 év múlva ilyen leszek portré.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.