Ahogy telik az idő, úgy nőnek a kicsik.
Már csak páran maradtak nekem, a többieket elvitték, leadták egy állatkereskedésben.
Ezt átgondolva könny szökik szemembe. Kikészít ez a szülősködés, tombolnak testemben a női hormonok, és agyamban az anyák gondolkodásmódja harcol nevemmel.
Megőrülök.
De, lazuljunk! Íme néhány kép a picikről.
Az egy szelet uborka még óriási kihívást jelent, hármuknak is.
Balról jobbra: Szende, Szundi, Mocorgó.
Egy másik uborkán Melák (alig látszik, lezabálta magát a terrárium aljáig) és Szélvész, akiről alig lehet éles képet csinálni a folyamatos mocorgás miatt.
És az elválaszthatatlan trió, a Sakál Vokál (épp hangolnak): Szilenció, Zajtalan és Hallgatag.
Itt már Szilenció és Zajtalan elkezdte a műsort, a kép címe: Csere csiga.
A lakótársak kedvence, Maximum. Ő az, aki mindig a legmagasabb ponton van...
Az örök kérdés: Van-e még uborka? Zibi és Zaba. Ők, szerintem ételkritikusok lesznek...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.