Az ENSZ közgyűlése 1992 decemberében A SZEGÉNYSÉG ELLENI KÜZDELEM VILÁGNAPJÁvá nyilvánította október 17. napját. A közgyűlés felhívta a tagállamok figyelmét arra, hogy szenteljék ezt a napot a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos konkrét tevékenységek bemutatásának. Az ENSZ közgyűlése a kormányközi és civil szervezetek figyelmét arra irányította, hogy nyújtsanak segítséget a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos tevékenységek megszervezéséhez a nemzeti kormányoknak.
A reggel korán jön, főleg hétfőtől-péntekig.
Az ember csigája igyekszik rávenni magát valamivel az ébredésre. Az egyetlen támogatást a kávé gőze fölött a bal szemét kitámasztó cigi árnyékában a tv villózó üvöltése jelenti.
Nem alhatsz el!
Aztán kalandozásai a távirányítón agyának rejtett gondolatmeneteit installálják.
A hét egyik ilyen expedíciója során akadtam fenn a tv2 mokkáján. Csésze nélküli "hű bazdmeg"!
„-Kedves István! Nagyon sok szeretettel hívunk, szólítunk téged! Ha itt vagy, velünk vagy, köztünk vagy, kérlek a szokásos módon mozgasd meg a kisszéket! Gyere közelebb, köszöntsd a szokásos módon kedves párodat!"
Asztalnál vékony, szemüveges hölgy ül, arcán a teljes átérzést körbefogja a tetovált szemöldök, mellette termetesebb, idősebb úr, a szinonímák teljes értékű mestere.
Azaz az özvegyen maradt kedves, és a szellemekkel suttogó.
A képernyő alján feltűntetve "István szelleme". A szék egyik lába ceruza, mellyel István rajzol válaszokat kedvese keze által. A suttogó olykor megdícséri milyen szépet rajzolt, a műsor vezetők pedig faarccal közvetítik a történteket.
Szóval az első szellem interjú, amit láttam 8.37-kor hétköznap. Nincsenek már értékeket képviselő élők, akiket érdemes lenne 2-3 percre képernyőre tenni?
Elkurvult ország, elkorcsosult kultúra.... (idézek)
Jó reggelt Babilon, viszontlátásra Magyarország!
Az idei ősz (se)nem kedvez a mesztelenkedni akaró csigáknak.
Mert, hideg is lesz, meg nem is lesz meleg.
Én speciel zokni nélkül is vacogok...
.jpg)
Minden évben egy nap, ami félelelem nélküli. Köszi.
Ennek örömére néhány alternatíva a csiga-autó, autó-csiga kombóra.
Na ki a király?
Ennyi.
Igazából tegnap lett volna aktuális, de annyiszor kellett (ki)hallanom, hogy akkor nem volt kedvem hozzá.
Vele kezdődött:
Tendzin Gyaco, a dalai láma hetedszer járt Magyarországon.
Felforgatott mindent, aminek a parlamenthez volt köze...
így az én kis lakótársam (a pedagőgös) gyerekekkel való házlátogatását is.
Napokig szervezte az iskolája, hogy eme jó gyerekek lássanak valami foghatót a történelemből.
Hát megérkeztek (az elmondások alapján innen továbbiakban). A busz megállt. A gyermekek kb. egy percig bírták a nyugalmi állapotot, ahogy a jármű megállt, beindult az ellenhatás. Izgés-mozgás, és mindehhez a pisilési inger kapcsolása.
Még jó, hogy ott volt a NÉNI, aki leterelte a pisigazdákat a bokorhoz ügyet intézni. Bevallom én is álmodok néha erről "lehugyozni a parlamentet" , ill. a panorámáját...
Az én pedám, ekkor kicsit kiborult, de hangja csobogásba veszett...
Bekerültek az ország házába. És egy darabig csend lett. Az arany színű festék csodás álmokat generált a nebulók fejében.
... majd főhősőm (a peda), kis csoportjával eltévedt. Azon kapták magukat, hogy beterelik őket az ülésterembe, és kapnak egy fakultatív jelzőt a program következő felére. Tíz perc után inkább elhagyták a termet, mert fura módon az iskolájuk jelentősebb része nem jelent meg, a kölkök meg már minden lehető gombot DIK-kel nyomtak.
Na, majd ő. Nekivág. Megleli a többieket. Főhősöm útra kelt, maga mögött hagyva egy nevelőt, és tíz gyereket.
Egymaga bolyongott az üres folyosókon, tán még dúdolt is, nem emlékezett.
Aztán kínossá vált magánya. Egy ajtó nyílt, és vele szembe a dalai láma és egész díszkísérete lépett ki.
Na, a hősöm leblokkolt, a legokosabbnak az látszott, ha megfordul, és visszamegy oda, ahonnan érkezett. Szeretett volna eltűnni, nem ment. A tömeg, élén a lámával követte... hisz mindenki az ülésterembe ment.
Egy ponton már azt hitte fellélegezhet, de ekkor észre vette a gyerekeket, akik dik-keket mutogatva rá, majd a lámára éljeneztek.
ITT ÉS MOST SZERETNÉK BOCSÁNATOT KÉRNI AZOKTÓL, AKIK A LAKÓTÁRSAM MIATT NETÁN KI LETTEK OSZTVA, MERT AZ Ő TISZTÜK VOLT A HÁZON BELÜL A LÁMA ÚTVONALÁNAK BIZTOSÍTÁSA.
Ide tartozik még, hogy főhősöm az ajtók kifelé való megközelítéséig szemmel volt tartva, és a fényképezőgépe anyaga is le lett csekkolva, mert persze a biztonsági kapun is besípolt.... MUHAHA
Az őszi ember magának való.
Reggel küzd, az álmok még markukban tartják. A fürdőszoba gőzéből leplet formál tekintete elé. Nem akarja a tisztán látást...
Megharcol magával, mert az útnak indulás a hétfőket jelenti, az pedig az azt követő öt nap végtelen körforgását.
Lendít magán egyet. A következetesség ismét a tömegbe taszítja.
Útközben akadnak még gondolatai, melyeket szeretne papír, de nem kedvez az időnek még egy eltartott lét. Munkába áll.
Haza jön, benyeli a délutáni kávéját és magára falazza háza ajtaját.
Az őszi ember megalkotta a magányt.
Napok óta gyúrok egy hosszabb alvásra, de a kényszer elhajtja a vágyat.
Föld alól szemlélem ami felettem történik. Nem az igazi. Ez van.
Hatalmas szempár nyalogatja tekintetével a terrárium falát. Négy lábon járó fehér karikatúra. Izé, ami roppantul érdeklődik kilétem felől. Futva huppanósan fejezi be mozdulatait, és semmi nem kerül ki szájából, amire rátalál.
Különös hangokat ereget az éterbe, amit hallgatni eléggé fáj.
Azt hiszem NEM a neve, mert eme kettő emberi lény (akikkel lakom) folyton ezt üvölti, ha vele szóba áll.
NEM velünk lakik.
Ma! Megetettek minket reggel (a KÉZ), uborka karika hullott az égből, majd furcsa illat csapta meg nem létező orromat.
Levegő ömlött a terráriumba, és átjárta azokat a lyukakat is, amik még világosságra sem kerültek soha.
A szemem lobogott a szabadság viharában. Nem rakták vissza a fedőt... OOOOH.
Rászántam magam, meghódítom a világot. Magamévá teszek minden kósza gondolatot.
De, a felismerés órákba telett.
Mire révbe érhettem volna, ismét korlátok közé kerültem, és üveglap mögül bámulhattam csak a létem tágabb verzióját.
Ősz. Esővel elfedő, idén korán eljövő. Széllel betakaró. Időjárási jelenlét.
Feljegyzéseim alól nem látszik házam teteje. Álmaim porszikrái tűzzé pattognak ásításaim huzatában.
Komótos, csigának kedvező. Lassan estébe szenvedő reggelek. EMÓ IDŐ (muhaha)
Kissé fura rokon, fura szemléltetése az élet körforgásáról.
Csiga-madár(ka)ka-csiga...
Hát, elvittek magukkal...
Itt vagyok, a hegyek lábánál, a reggeli zimankó küszöbén, az elmúlt kilóméterek szagának nyomában.
Az ősz a hideget vonszolja maga után, és előkerül a sapka...
És a gondolat, ami sűrgetővé kéne váljon:
Hát, ez ciki...
Most már legalább elmondhatom, hogy én NEM VAGYOK KÁROS HATÁSSAL A MAI KOR TÁRSADALMÁRA.
Az üres szobák szép lassan átformálódnak üres órákká...
Dobozokat hoznak, és éveket csomagolnak el felcímkézve.
Lassan visszhangossá válik a tér. A képekért sikitó falakon műremekké kerekedik árnyam játéka.
Azt hiszem költöznek, és csak remélni tudom, hogy mehetek velük én is. Sem időm, sem kedvem nincs újabb arcok feltérképezéséhez. Ki vagyok szolgáltatva két főemlős négy kezének. Talán engem is emlékeik dobozába zárnak.
... és mindeközben Patrick túlnő rajtam.
.jpg)
Haver, bekaksizol.
Csigulsz, tánculsz, agyadtól megszabadulsz!
Alapvetően éjszakai állat vagyok, de ezek annyira körbe vettek, hogy nem megy az élet.
Itt ülnek jobb és bal oldalamon, tv-t néznek, vagy ez csak könnyed nyári túlzás, mert szerintem már csak a szemhéjukat lesik belülről.
Mégsem mozdítják ülepüket elfele, egymással versenyre kelve nyelik magukba a perceket zajtalan ásitozással.
Ősz fazon magyarázza ki a képernyőn, hogy mit miért csinált az életében. Vele szemben érdelkődve tátongó göndör vörös, szeme fényénél okos kis kérdéseit világítja meg, megérte a kommunikáció szak. Visszakérdései egy másik közegben már vesztét hozták volna.
Az igazat megvalva a "Miért? Miért? Miért?" van annyira provokatív, mint a "Mi van? Mi van? Mi van?", avagy az utolsó 3 mondat a kocsmai verekedések előtt.
Újabb műsorokat fedeznek fel, nyolc csatorna két horkantás között.
És megtalálta valamelyik a tutit, ájtatos éneklő hatalmas kórus hírdeti összhangzatban az üdvözítő világ eljövetelét latinul.
Azt hiszem holnapig egy kicsit elásom magam...
Hazatért, pont, mint egy fajának mészárlását túlélt zombi.
Gyerekeket táboroztatott azt mondja szája, de az arca mást mesél.
Elfogyasztott kávék zacskója zörög a közelmúltból, és végig nem égett cigaretták parázsa fénylik résnyire nyitott szeméből.
Elkobzott energiaitalokért, és bicskákért folytatott közelharc. Tabuként kezelt szavak és kifejezések begyűjtése...
Azt hiszem vegatál a csaj egy pár napig.
