Napok óta gyúrok egy hosszabb alvásra, de a kényszer elhajtja a vágyat.
Föld alól szemlélem ami felettem történik. Nem az igazi. Ez van.
Hatalmas szempár nyalogatja tekintetével a terrárium falát. Négy lábon járó fehér karikatúra. Izé, ami roppantul érdeklődik kilétem felől. Futva huppanósan fejezi be mozdulatait, és semmi nem kerül ki szájából, amire rátalál.
Különös hangokat ereget az éterbe, amit hallgatni eléggé fáj.
Azt hiszem NEM a neve, mert eme kettő emberi lény (akikkel lakom) folyton ezt üvölti, ha vele szóba áll.
NEM velünk lakik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.