A reggel korán jön, főleg hétfőtől-péntekig.
Az ember csigája igyekszik rávenni magát valamivel az ébredésre. Az egyetlen támogatást a kávé gőze fölött a bal szemét kitámasztó cigi árnyékában a tv villózó üvöltése jelenti.
Nem alhatsz el!
Aztán kalandozásai a távirányítón agyának rejtett gondolatmeneteit installálják.
A hét egyik ilyen expedíciója során akadtam fenn a tv2 mokkáján. Csésze nélküli "hű bazdmeg"!
„-Kedves István! Nagyon sok szeretettel hívunk, szólítunk téged! Ha itt vagy, velünk vagy, köztünk vagy, kérlek a szokásos módon mozgasd meg a kisszéket! Gyere közelebb, köszöntsd a szokásos módon kedves párodat!"
Asztalnál vékony, szemüveges hölgy ül, arcán a teljes átérzést körbefogja a tetovált szemöldök, mellette termetesebb, idősebb úr, a szinonímák teljes értékű mestere.
Azaz az özvegyen maradt kedves, és a szellemekkel suttogó.
A képernyő alján feltűntetve "István szelleme". A szék egyik lába ceruza, mellyel István rajzol válaszokat kedvese keze által. A suttogó olykor megdícséri milyen szépet rajzolt, a műsor vezetők pedig faarccal közvetítik a történteket.
Szóval az első szellem interjú, amit láttam 8.37-kor hétköznap. Nincsenek már értékeket képviselő élők, akiket érdemes lenne 2-3 percre képernyőre tenni?
Elkurvult ország, elkorcsosult kultúra.... (idézek)
Jó reggelt Babilon, viszontlátásra Magyarország!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.