Igazából tegnap lett volna aktuális, de annyiszor kellett (ki)hallanom, hogy akkor nem volt kedvem hozzá.
Vele kezdődött:
Tendzin Gyaco, a dalai láma hetedszer járt Magyarországon.
Felforgatott mindent, aminek a parlamenthez volt köze...
így az én kis lakótársam (a pedagőgös) gyerekekkel való házlátogatását is.
Napokig szervezte az iskolája, hogy eme jó gyerekek lássanak valami foghatót a történelemből.
Hát megérkeztek (az elmondások alapján innen továbbiakban). A busz megállt. A gyermekek kb. egy percig bírták a nyugalmi állapotot, ahogy a jármű megállt, beindult az ellenhatás. Izgés-mozgás, és mindehhez a pisilési inger kapcsolása.
Még jó, hogy ott volt a NÉNI, aki leterelte a pisigazdákat a bokorhoz ügyet intézni. Bevallom én is álmodok néha erről "lehugyozni a parlamentet" , ill. a panorámáját...
Az én pedám, ekkor kicsit kiborult, de hangja csobogásba veszett...
Bekerültek az ország házába. És egy darabig csend lett. Az arany színű festék csodás álmokat generált a nebulók fejében.
... majd főhősőm (a peda), kis csoportjával eltévedt. Azon kapták magukat, hogy beterelik őket az ülésterembe, és kapnak egy fakultatív jelzőt a program következő felére. Tíz perc után inkább elhagyták a termet, mert fura módon az iskolájuk jelentősebb része nem jelent meg, a kölkök meg már minden lehető gombot DIK-kel nyomtak.
Na, majd ő. Nekivág. Megleli a többieket. Főhősöm útra kelt, maga mögött hagyva egy nevelőt, és tíz gyereket.
Egymaga bolyongott az üres folyosókon, tán még dúdolt is, nem emlékezett.
Aztán kínossá vált magánya. Egy ajtó nyílt, és vele szembe a dalai láma és egész díszkísérete lépett ki.
Na, a hősöm leblokkolt, a legokosabbnak az látszott, ha megfordul, és visszamegy oda, ahonnan érkezett. Szeretett volna eltűnni, nem ment. A tömeg, élén a lámával követte... hisz mindenki az ülésterembe ment.
Egy ponton már azt hitte fellélegezhet, de ekkor észre vette a gyerekeket, akik dik-keket mutogatva rá, majd a lámára éljeneztek.
ITT ÉS MOST SZERETNÉK BOCSÁNATOT KÉRNI AZOKTÓL, AKIK A LAKÓTÁRSAM MIATT NETÁN KI LETTEK OSZTVA, MERT AZ Ő TISZTÜK VOLT A HÁZON BELÜL A LÁMA ÚTVONALÁNAK BIZTOSÍTÁSA.
Ide tartozik még, hogy főhősöm az ajtók kifelé való megközelítéséig szemmel volt tartva, és a fényképezőgépe anyaga is le lett csekkolva, mert persze a biztonsági kapun is besípolt.... MUHAHA
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.