Az őszi ember magának való.
Reggel küzd, az álmok még markukban tartják. A fürdőszoba gőzéből leplet formál tekintete elé. Nem akarja a tisztán látást...
Megharcol magával, mert az útnak indulás a hétfőket jelenti, az pedig az azt követő öt nap végtelen körforgását.
Lendít magán egyet. A következetesség ismét a tömegbe taszítja.
Útközben akadnak még gondolatai, melyeket szeretne papír, de nem kedvez az időnek még egy eltartott lét. Munkába áll.
Haza jön, benyeli a délutáni kávéját és magára falazza háza ajtaját.
Az őszi ember megalkotta a magányt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.