Alapvetően éjszakai állat vagyok, de ezek annyira körbe vettek, hogy nem megy az élet.
Itt ülnek jobb és bal oldalamon, tv-t néznek, vagy ez csak könnyed nyári túlzás, mert szerintem már csak a szemhéjukat lesik belülről.
Mégsem mozdítják ülepüket elfele, egymással versenyre kelve nyelik magukba a perceket zajtalan ásitozással.
Ősz fazon magyarázza ki a képernyőn, hogy mit miért csinált az életében. Vele szemben érdelkődve tátongó göndör vörös, szeme fényénél okos kis kérdéseit világítja meg, megérte a kommunikáció szak. Visszakérdései egy másik közegben már vesztét hozták volna.
Az igazat megvalva a "Miért? Miért? Miért?" van annyira provokatív, mint a "Mi van? Mi van? Mi van?", avagy az utolsó 3 mondat a kocsmai verekedések előtt.
Újabb műsorokat fedeznek fel, nyolc csatorna két horkantás között.
És megtalálta valamelyik a tutit, ájtatos éneklő hatalmas kórus hírdeti összhangzatban az üdvözítő világ eljövetelét latinul.
Azt hiszem holnapig egy kicsit elásom magam...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.