Nem vagyok még olyan idős, hogy elfelejtsek dolgokat (nem mintha korhoz lenne kötve), kilétemet tudakolván el kell, hogy áruljam, nem az vagyok, kinek gondolnál, s kinek hiszem magam.
Egy albérletben láttam napvilágot, mely két fiatal szerelmének palettája volt, tele önmaguknak kikevert színfoltokkal. A divatnak megfelelően,(nem akarván sérteni sem konzervatívat, sem valamely irányba haladót) szüleim ugyan ketten voltak, de ki ma apámként díszeleg testvéreim anyjává vált, s ki anyám volt másnak apja lett. Szociálisan hátrányos helyzetem mégsem ebből fakad, testvéreim száma ugyanis a harmincat, azaz 30-at kiírta az élet, két négyzetét elfoglaló, matematika példákkal teli helyérték táblázatában. S hogy kit hova sodortak az évek, ne kérdezd, engem örökbe adtak, így további sorsomat gondozóim kezébe tették. Jelenleg két lakótársam van egy pedagógus és egy újságíró, de nekem külön szobám van.
Ja, ha még nem említettem volna, a nevem Grün Andor, állampolgárságom magyar, házamat adományokból építettem, környezetemet mások alakítják és igen, bevallom, egy CSIGA vagyok....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.