Grün Andor, lábatlan jegyzetek

Eszeveszett irodalom. 

Tudjátok, ha én ember lennék, mély filozófikus fájdalommal töltene el, hogy nincs fehér karácsony idén.
Az esély adott. Minden évben megrázzuk magunk, és fehér lappal próbálunk neki esni az új évnek. Túltenni magunkat sérelmeken, igazságtalanul ért rágalmakon, nem könnyű no...
De a hóban jövő ünnep magában hordja a tabula rasa-t. A tiszta lap, melyen egy madár lába is nyomot hagy, a sárga foltok meg az antikolt hatáson kívül durva jelentést hordoznak, az elesett emberek angyalka nyomai, a lekövethető lépések, a nincs titok...

Szóval idén volt pár nap hóban, hamar tele lett firkálva, megtelt és semmivé vált. És nem tudom ki hogy van vele, de én hordozok még magamban olyat, ami lapot akar...

Jöhetne még hó!
 

Boldog karácsonyt!

Első nyomom, első hóban....

 Van úgy, hogy nem megy. 
Nem megy  meglátni a szépet, még ha van is tükör a házban.
Nem megy jobban lenni, akkor sem, ha az orvosi kúp jókívánságot rejtő palack.
Nem megy optimistán szemlélni azt, ha éjjel letolják rólad a házad, nappal  meg újra megveheted bagóért.


Advent 3. vasárnapja volt tegnap, nektek ez elvileg jelent valamit, fontos...

Az öröm vasárnapja.

De ti csak rohantok, szórjátok ami nincs, és hasztalan dolgokkal tömtök meg szines csillogó papírlufikat.

Van úgy, hogy meg kell rázni magamat ahhoz, hogy menni tudjon.
Örülni a váratlan dolgoknak, amik jól sülnek el.
Örülni annak, hogy többen ülünk egy asztalnál, és mindenkinek jut.
Örülni annak, ha néha valaki rám kopog.
És örülni, hogy tegnap volt, ma van és holnap lesz.

„A megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el"(Mt 12,20).


 

 És, a "milyen időnk van ma" téma felett szép lassan átvette a hatalmat a "Maga beoltatta magát?"...
Ez van, minden kornak megvan a maga varázsa és parája. A boszorkányok ideje lejárt, sárkányok sincsenek, a fekete halál sem riogat, a h1n1 a díva.


Hozzáteszem, én jól vagyok.

 Tudom, a bálványok ledőlnek, de én még tündökölnék egy kicsit.

Globális felmelegedés fenyegeti a Földet. Hallom a dobozból valami természetcsatornán, aztán az ember elvált.
Bennem meg bennem, amit belém plántálnak.Enyém, kell.
Magamra maradok gondolataimmal, miközben a gyerek még mindig a téli féle álmát nyomatja.
Szóval totál-brutál felmelegedés, engem nem érint. Én az vagyok, ami lenni akarok, vagy amire a helyzet késztet, fajom mégis fent marad. Igen, most dicsekszem...

De a Föld, nos azon az emberi fajnak nincs túl sok esélye...
 

 Szóval, vannak napok... meg az esték, a reggelek hajnalokkal fűszerezve. Az órák percekkel telítve...
Vagytok ti, kik rágódtok minden könnyen emészthető történésen és nem rágjátok meg a keményebb falatokat.
Vagyok én, a kis kuckómban, a magam észrevehetetlen bájával, mély hallgatásával, kagylóval a hátamon... és van a "bele beszélsz", pedig nem telefon.


Suttogásoktól hangos a fejem, mások titkait bújtatom.

 Volt a középkor, meg volt az a sötét része is.

A kép alapján nem kell sokat magyaráznom, miért is lett fénytelenebb a kor egy darabja. Hogyan is tündökölhetne egy olyan történelmi verem, melyben csigák haltak...
 

És az a kint felejtett üveg, azon a bizonytalan terepen...
Még jó, hogy mindig nálam van az "otthon vagyok".
A fenekére nézni nem nehéz, ha nincs benne semmi, de állandó feladat pusztítani azt, amit nem szeretek.
Ekkora nagy (testarányban) talppal biztosan kúszok, és szinte lehetetlen feldönteni, mégis próbák elé állít az Isten...

http://kartundoboz.blogspot.com/2009/11/csiga.html (klikk a kékre)

Nemzeti jelképpé lettem. Az irántam érzett rajongást nem lehet leküzdeni, csak harcolni ellene :)

Az mondjuk furcsa, hogy egy úgynevezett "lóra termett" nemzet átvált a csigára, de ők tudják.
Egy rohanó világban megéri-e csigulni? A választ eldöntik helyettem mások, én közben átveszem a hatalmat. Egy nemzet a kezdet, de a világegyetem a vég:)

 És mindenki tegye fel magának a kérdést: Csiga nélkül mit érek én?!

 A húzzatok a picsába nagyon erős lenne....
Így csak szépen kérlek, ne gyere színházba, ha csupán a Cosmo horoszkópja kérte tőled ezt!

Nagyon ritka az, ha egy magamfajta (csiga) eljut egy darabra, most is csak becsúsztam.
Az meg pláne biztos, hogy Törőcsik Marit nem láttam, és nem is fogom többet látni élőben játszani (itt csak a lehetőségeim  mérem fel, semmi biológiát nem gondolok bele).

De az vazeg, hogy az első felvonásból csupán egy hülye picsa telefonjának a képernyője jutott nekem, meg az öt percenkénti pontos idő jelzése, hogy mennyi van még vissza, na az verette velem a plafont...
Hozzá teszem, a kezdés sem volt könnyű, kis barátnők wellness hétvégét egyeztettek, mikor már felgördült a függöny, és ecsetelték, melyik nadrágjukba fognak a tökéletes (csillagok állása szerinti megfelelő) időpontra belefogyni.

Talán ismétlem magam, vagy csak megerősítem, de: nem kötelező színházba járni!

És, javatokra írom, hogy a második felvonásra már nem tértetek vissza, így legalább azt hallottam....


 

(Slash & a Postás folytatása)

 Az van, hogy kénytelen voltam ismét ahhoz a fájdalmás cselekvéshez folyamodni, amit ti emberek gondolkodásnak hívtok. Nem kell, hogy túl odázzam, beleremegett a dúcidegrendszerem, megint. Nem volt jó.
Eredmény: rá kellett eszmélnem, hogy, ez nem a Hold. Ez még mindig kósza csúszkálásaim színtere, a Föld. Nem változott semmi, csak az emberanyag, ami az eltérés jegyében produkál számomra új szokásokat.
Lakótársaim fel-fel tűnnek, de egyenlőre nem visznek magukkal a számomra már áhitott beton börtönbe. 
És ekkor leesett, ez egy újabb munkahely, ahol a feladat a régi (megfigyelés, emberbarát reakciók produkálása, szórakoztatás). Igen, kellett hozzá 2 hónap, de a felismerés rámzuhant, mint 20as lányra a 30as agglegény...
Számításaim szerint, tanévköteles a kiképzés, de majd jelelek.

Patrick bekuckolta magát, becsukta ajtaját, alszik.

Azaz a King-Kong féle csiga. Érdemes végignézni is:)
Minden kezdete és vége az ember nője, avagy minden jó rosszból fakad, vagy minden rossz jóból teremtődik?

 Néha úgy gondolom, a Holdon vagyok, főleg, amikor ezzel az izével találkozom, ami Slash kiköpött mása.

Mániája, hogy idegesítő hangot ad ki, folyamatosan rázza a hátrébb levő végét, és minden vackot megrág. A szemét soha nem láttam még, de valahogy tudja, merre van az előre.

Kedvenc időtöltése annak a zöld ruhás embernek az üldözése, vagy üdvözlése,aki levélnek nevezett papírdarabokat rakosgat egy nyílásba.Nem értem ezt a rituálét sem, meg azt sem, ami kettejük között zajlik.
Azé, körbe lestem a neten, és amit találtam, csak megerősít abban, hogy más bolygón vagyok, és a zöld ruhás akárki a postás, Slashnek meg van magyar vérvonala.

 

"Péntek az én napom, a testem a zenére hangolom..."

 Óh, igen... 

Hát (igen, ez az, amivel nem kezdünk mondatot),idén is előkerült már a sapka.

Sokáig nem jelentkeztem, tudom, de szó szerint el voltam havazva...
A Halloween töksárga fényében meginogva nem létező szentjeim mindenségét temettem halottaim napján. Multikultis lettem...
... és közben eljött a sapka ideje. 

És, aki nem tudná, miből lett, annak íme:

  
Ez is elég vicces, csúszik a csiga, sika-sika pogó:)

Az van, hogy még csak most dolgoztam fel, amit láttam. Talán most sikerül kiírni is magamból a sokkot...

Benkő feleséget keres... na ez a "hű bazd meg" katagória.
Előzményként tisztázzunk pár dolgot.

Feleség:A férj a nőnek mintegy feles, azonosjogu életét és állását fejezi ki; ha t. i. a feles szót ez értelemben vesszük, akkor a feleség az, ki urával mindenben osztozik és feles joggal bir. /Pallas/
A családban az anya szerepet tölti be, háztartást vezet, dolgozik, gyereket nevel.

Házasság: A család, az együttélés törvényesen elismert, hivatalosan bejegyzett formája. A házasság szentsége a katolikus egyházban és az ortodox egyházakban az úgynevezett hetedik szentség, amely – az egyházi tanítás szerint – a férfi és nő életközösségét megszenteli: a házasság lényegi sajátossága e szerint az egység és a felbonthatatlanság. /wikipédia/

Benkő Dániel:lant- és gitárművész (anno).Kékszakállú faszharcos, botrányairól hírhett, meztelenül pózolós, tv műsorban rejszolós, "18 évenként lány gyermek nemzésére elhívatott", nőket taperálós (ma)...

És ehhez képest a műsor:

Ha még nem mondtam volna "hű bazd meg!"
Erre tényleg vágyik valaki, önszántából, akarja, józan álagban, miért?

Én nem akartam nézni a műsort, de telefonon felhívták rá a figyelmem, hogy ez kell, a fölösleges agysejtek nem maradhatnak meg, és különben is gyorsabban öli őket, mint a sör.

A nők, akik vágynak RÁ, többnyire kivénhett pornószínészek, rúdról lepattant táncosok, tárogatós ribizlik, ja bocs, modellek... és annyira akarják, hogy titkolni sem bírják. Cicik és no bugyik, sikamlós 16-os csigákat megszégyenítő snittek.
Kovi művészfilmjeiből ismert villájában.

A mozgáskultúra és a szókincs külön szociológiai tanulmányért könyörög.

És nem, ez nem negatív reklám, mégha ezért meg is, vagy bele is nézel (ez is új jelentéstartalammol bővült mára), ez egy figyelmeztetés:
Nem kell ez nektek!!!!!
Ja, és ki a fa..om az a pocaktunning volt izom, volt agy Pál, aki kvázi kerítőnőként funkcionál?
Köszönöm retekklub.

http://www.rtlklub.hu/benko/videok/73407