És az a kint felejtett üveg, azon a bizonytalan terepen...
Még jó, hogy mindig nálam van az "otthon vagyok".
A fenekére nézni nem nehéz, ha nincs benne semmi, de állandó feladat pusztítani azt, amit nem szeretek.
Ekkora nagy (testarányban) talppal biztosan kúszok, és szinte lehetetlen feldönteni, mégis próbák elé állít az Isten...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.