(Slash & a Postás folytatása)
Az van, hogy kénytelen voltam ismét ahhoz a fájdalmás cselekvéshez folyamodni, amit ti emberek gondolkodásnak hívtok. Nem kell, hogy túl odázzam, beleremegett a dúcidegrendszerem, megint. Nem volt jó.
Eredmény: rá kellett eszmélnem, hogy, ez nem a Hold. Ez még mindig kósza csúszkálásaim színtere, a Föld. Nem változott semmi, csak az emberanyag, ami az eltérés jegyében produkál számomra új szokásokat.
Lakótársaim fel-fel tűnnek, de egyenlőre nem visznek magukkal a számomra már áhitott beton börtönbe.
És ekkor leesett, ez egy újabb munkahely, ahol a feladat a régi (megfigyelés, emberbarát reakciók produkálása, szórakoztatás). Igen, kellett hozzá 2 hónap, de a felismerés rámzuhant, mint 20as lányra a 30as agglegény...
Számításaim szerint, tanévköteles a kiképzés, de majd jelelek.
Patrick bekuckolta magát, becsukta ajtaját, alszik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal