Grün Andor, lábatlan jegyzetek

 Krisztus előtt 200-zal:

Kő:



Vas:



Tecno:



Főiskola:



Vizsgaidőszak:



Retró:



Nyugger:


 

 Na csocsika!
Március 15-ről nincs emlékem, mert az utóbbi napokban eléggé a terráriumra kent ez a téli időjárás tavasszal.

A nyolcadszor is leesett az első hó idén megviselt no. Így elvonultam egy kis időre.
De jelenem leteszem képekben. 
A csiga elhagyta barlangját, és kint maradt...

 

Egy mese, aminek a kiscsaj a vége :)

Azért, már ott vagyok. Milánó csak a kezdet, az univerzum a vég...
Muhaha.....

 www.odditycentral.com/pics/giant-pink-snails-invade-milan.html#more-11621

 Egy üveg csiga, avagy forog a kerék...

Azt hittem mindent bírok, mármint immunilag, de, amikor a gyerek keze a számba keresi a hangot, azt hiszem nem túlzás, ha kétségbe esek.
Semmi hipohondria.
Ahogyan közeledett a szemem felé a tenyér, gondoltam simi lesz. A körme alatt lakó kosz kolóniától már akkor is megrettentem, avagy tisztelettel hajoltam meg, lehet régebb óta bizonyítják alkalmasságukat a létre, mint én.
De nem, lejebb jött, már késő volt, a házam sem óvhatott meg, ledermedtem.
És az apró, pici négy éves tenyér a számban landolt, a "Süss fel nap"-ot rappelve.
És közölve az aktuális jelenlevő felnőttel, aki már hiába üvöltötte, nem szabad:

"Ebben nincs semmi hang."

Asszem mostanában nem is lesz....  vagy hallucinálok, vagy valami ilyen nőtt a számra :)

 

Hát, igen. Vannak zsúfolt bulik, meg vannak az azt követő reggelek, a napok, amik még aznapok, nem másnapok...
És van, hogy belefutsz, és a benned lakó tini nem enged :)

 Nem hiszed el, kicserélték a társast!!!
Vannak még party arcos vevőszolgálatosok is :)

 
A hétvége a megfigyelések és az életképek szempontjából igan hasznosnak bizonyult.
Kis összeröffenés, ami zene-bonával indult, zabálásba és vedelésbe torkolott, activityben bontakozott ki.

A furcsa túl enyhe jelző arra, ami itt zajlott, alvásról szó se lehetett, a matiné reggel hatig tartott, és ez csak akkor tűnt fel nekik, amikor az értük jövő taxis jó reggelttel köszönt...

A felnőttek jatékában felhúzható óra jelezte a rendelkezésre álló időt a lapon lévő szöveg kifejezésére, a megfejtés esetében le lehetett állítani az időt. A harmadik házi vegyi, jágermeister, és zubrowka után némi vilmos hatására kalapáccsá átformálódott öklök verték széjjel a tiktakot. És akkor, mikor az egy perc átalakult a másodpercek vonaglásával ötté, bebizonyosodott, hogy az idő ellen harcolni érdemes...

A szőnyegen nyomot hagyó kólát felissza a pamut zokni, de a polietilén nem szereti a parazsat...
valamint a gyömbér jó a vodkához, de a pakliban tornyosuló kártya lapjai kevésbé hiányolják a cukrosabb üdcsiket, mert összeregadnak.

Öt körül már az is dohányzott, aki egyébként soha, és az itta a legtöbb szintelent, aki a legkevésbé bírja.

Az egész világ hamutál, és négy után mindenki ott alszik, ahova leesik a feje.

A társas tulaja mélységesen csalódott, hogy csak ennyit bírt a felszerelés és holnap visszaviszi oda, ahol vette.
Lélekben én is ott vagyok a vevőszolgálatnál, amikor a dobozból piáskupakok potyognak, a kártyák ragadnak a bábuk helyén csikkek pihennek, az idő megáll, és a srác beküldi, hogy "Ennyi pénzért többet vártam..."
 

 Tudod! Én nem vagyok se a jobb csiga, se a balfaszabb, nem nevezném magam az áhitott középnek se, és ráadásként félek a szélsőségektől.
Csak élek és vannak értékeim, felháborodom a tétlenségen, elszörnyedek az ostobaságon, és pálcát török a kapzsiság felett...

Hitem szerint nem az én dolgom ítélkezni, így csak elmélkedem.

Nem fordult itt még elő a politika, és ebből nem is lesz rendszer, de hamarosan az ország megint ki lesz szinezve, és a színek megmérettetnek.

Nem könnyű a döntés, a gazdaság romokban hever, az oktatás színvonala a béka seggét nyomja, a közbiztonság afféle öntörvényű armageddon...

Széchényi, Kossuth, Klebelsberg és a többi közhasznú meg forog a sírjában.

 A hét után nem kell más, csak egy jó kávé, és két nap pihi a hó alatt:)

Így néz ki a good coffee.

Köszi Sanyi!

 Igény szerint, lelkizzünk :)

A napok szépsége abban rejlik, hogy minden reggel újabb áldozatot takar. Kit bántsunk meg, kit békítsünk ki, vagy meg mással, vagy magával. Kiben okozzunk maradandó károsodást, avagy kinek ragyogjuk be perceit.
Ezt csináljátok ti.
Én.
Kinek másszak az arcán át az agyára.

No persze, nem csak ennyi, de egy kockákból épített világban (neked betonbörtön, nekem üveg) nem lehet definíciók nélkül élni. Eme hét emez volt (lásd fentebb).

Sajtófotó Pályázat 2009 Természet és tudomány (egyedi) kategóriájának 1. helyezettje:

Rietzel Zoltán (Tolnai Népújság) Violinkulcs


 

10. Tágra zárt szemek

9. Süti nem süti 

8. Híd a Kwai folyón

7. A fogtündér

6. Vissza a jövőbe

5. Transformers

4. K-pax a belső bolygó  

3. Interjú a vámpírral

2. Nicsak ki beszél

1. Egy kosaras naplója

 A napok elsuhantak a héten, tegnap még hétfő, ma péntek.
Mondanám, hogy megvisel, de nem. Az örjöngő környezet szombatra letompul és ismét átadhatom magam két napra az éltető nihilnek.

 Idén népszerű leszek ezen a beöltözős, röhögj másokon, legyél cica lány vagy akármi más, idd le magad és hány ahova akarsz, hisz az egész világ egy nagy piszoár, nem mellesleg telet elűző ünnepen.

Ötletek, csak nektek:

A kiscsigáknak:

No meg ezeknek a furán járó szőrizéknek:


 

Egy újabb hét, ami hétfővel kezdődik és amelyben távolinak tűnik a péntek este.
 

 Kicsit letepert a fáradtság az utóbbi napokban. No, nem kell félni, nem múlt el.

Egyik nap hó takar mindent, a másik nap meg csak nyomokban tartalmaz mogyorót, kibasz lengyel művészfilm a történések sora körülöttem, minden napnak megvan a maga kesze-kuszasága, nem tudni melyik jeleneten alszom el, és min nevetek.

Házamra ülnek gondolatok, metafórák kopognak szememen.

Olvasott könyvek szavait öklendezi agyam, de azt hogy jól laktam, csak képzelem.
 

 Nem reklám, de a logója annyira az, ami, hogy nesztek.

 Tudod, arra a következtetésre jutottam, hogy ti emberek azon túl, hogy társas lények vagytok, az emócionális is megfelelő jelző rátok.

Szerettek, gyűlöltök, és ezt felváltva, alig látható határral, megmagyarázhatatlanul, olykor egyszerre, szélsőségekben inogva.
Tanulmányozásotok során megfigyeltem, hogy a szeretetetek és gyűlöletetek "tárgya" valamikor ugyanaz a személy, vagy egyéb...

Észleltem továbba azt is, hogy többféle szeretetet műveltek:
testvéri (családon belül, ill. bővített körben),
felebaráti (muszáj, me ember ő is, te meg keresztény),
baráti (nomen est omen),
őszinte (kiérdemelt, megszerzett),
nehéz (egyoldalú, viszontagságos- fantomvégtaggal markolod a saját kezed),
viszonzott (ez a tuti),
elvesztett (nagyon fáj),
megvásárolt (amig van csoki),
visszaszerzett (soha nem lesz már ugyanaz),
felszínes (valahol valaki egyszer nagyon elcseszte, vagy inkább kerülöd a feszkót),

az emlékedben élő szép, és gyermeki (elmúlt).

Summázom: elég bonyolultá teszitek...

A bejglik és a pezsgős üvegek árnyékában, visító malacsültek hamvai felett ácsingózva beszélhetnék fogadalmakról, melyeknek felére már most nem emlékszem, de nem teszem.
Átaludván a tél jelentősebb részét, inkább a tavaszt értékelem.

De 2010 se telhet el barátaim nélkületek:) Az elmúlt év legjobb party fotói:


Kosztümös őrület, a fajjal, kin érdemes elmélkedni.


 

Inkább a fején, mint a segge alatt...


Egy jóra való lány.


A lassú, mint műfaj a táncban, még mindig az összetapadós bugi.


És még egyszer: B.ú.é.k.!