Szóval, vannak napok... meg az esték, a reggelek hajnalokkal fűszerezve. Az órák percekkel telítve...
Vagytok ti, kik rágódtok minden könnyen emészthető történésen és nem rágjátok meg a keményebb falatokat.
Vagyok én, a kis kuckómban, a magam észrevehetetlen bájával, mély hallgatásával, kagylóval a hátamon... és van a "bele beszélsz", pedig nem telefon.
Suttogásoktól hangos a fejem, mások titkait bújtatom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.