Emlékszem még az érzésre, mikor rendesen összecsokiztam magamat, ma megint megkísértett.
Gyanútlanul feszítettem éppen fel a jól befalazott, téliesített házamat (mondanom sem kell, téves riasztás volt, csak úgy felejtették a szobában a termosztátot és k.rva meleg lett, de most, hogy éjjel van és levették a fűtést szembesültem a ténnyel, baromira tél van és a téli álom pont adja még magát).
Szóval pont színre toltam magamat, és ez a kis embergyerek, mintha ide született volna, itt ült és egy lapot nézett.
Valami produktumot csodált rajta, amit saját magának köszönhetett és ezek a szavak hagyták el ajkait:
,,Varázslatos szellem keltsd életre ezt a rajzot, vicceljünk meg mindenkit ma!"
Majd észre vett, rám nézett. Belém fagyott minden, aminek kint jobb lett volna és hősiesen bevallom, halottnak tettetni a létem kicsit se volt bátortalanságra utaló cselekedet.
Alig vártam, hogy elmenjen, de itt maradt ez a lap és csak remélem, hogy rajzzal lefelé tette, nem pedig levarázsolódott róla a képzelete teremtménye.
Kicsit fázom....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.