Asztalon felejtett kulcsok.
Pánik.
Imádom, mindig eljátsza az emberem, minden indulásnál ajtókulcs, autókulcs... én látom, számolom a másodperceket és előbb beér, mert siet, mint az árnyéka a lakásba.
Bezár, kizár, elzár, lezár. Mindenhez van kulcsotok.
A funkciót csak kapizsgálom még, az én létem egyszerűbb, ha elvonulok befalazom magam, azt csá.
Ti emberek zárakat raktok fel, melyekbe egy kulcs illik csupán.
Olykor megesik, hogy egy zárhoz akad még kulcs másnál is, és értékelem ennek a szimbolikáját, tetszik.
Azt hiszem az egész mozgatórugója a bizalmatlanság, a félelem. Nektek nem elég, ha be van csukva valami, attól még megpróbáltok bemenni rajta, a kint maradáshoz, a kívül tartáshoz kell a zár, a lezáráshoz lakat.
Szerintem a kulcslyukaknál rontjátok el, az én mészfalamon nem marad lyuk, egy határozott fal csupán, de a kulcslyukak engednek belesni, gondolatokat ébresztenek, hogy lehetne tovább menni is akár.....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.