Sokszor mondtam már. Az emberek miértjeit olykor homály fedi számomra.
Ezt az őszi metódust sem értem.
Az őszben szépek a színek, afféle tavasz ez az évszak is csak kissé antagonisztikus háttérrel.
A lehullott levelek jelentéseket hordoznak, a természet elköszön szép lassan az évtől, mexikói gyásszal, nem csendesen, viharral és pompával, a csupaszon maradt ágakon ígéret ül, hogy a következő időszak helyet kap, idővel új élet fakadhat.
Szeretem a tócsákká halmozódott esőcseppek csattanását a cipők talpán, a lebegő elhalt természet táncát a vizek tükörképében, az avar illatát és zörgését az élők léptei alatt.
Gyönyörű dal ez is a maga módján.
Az emberek halkabbak, a viharok hosszabbak és halhatóbbak.
Nem értek miérteket, nem értem a metódust, ami a tenyérrel lefelé eső levelek eltüntetéséből fakad.
Tagadjátok az őszt, de mielőtt felsepernétek minden elmúlott gondolatát a fáknak és elégedettséggel tölti el a megszokás lelketeket a tisztára sepert járda látványával az avar alatt, egy picit olvassatok a levelekből, mert nem minden üzenet írásból fakad.....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.