Azt hiszem még innen lentről is minden napban van valami szép, csak nyak nélkül olykor nehezebb felemelni a fejet. De igyekszem.
Ma például próbáltam felnézni többször is, milyen csodás keddi napra ébredtem, csak beleragadtam.
Nem, nem magába az érzésbe, valami elvetemült használt rágóval kövezte ki megteendő utam elejét.
Beleragadtam, akár hányszor tovább osontam volna, hogy nem megtörténté tegyem ezt a rám cseppet sem jellemző eseményt, visszahúzott.
Hát együtt töltöttük a napot. A használt rágógumi, ami ragadni nem felejtett el és én.
Konstans csodás kedd volt a mai, egy szinten tartotta fel nem robbant dühömet a föld közeli felszínén a legszebb a mentolos illatra emlékeztető halvány remény volt, amit még őrzött magában valahol a talpam közepén.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.