Tudod, arra a következtetésre jutottam, hogy ti emberek azon túl, hogy társas lények vagytok, az emócionális is megfelelő jelző rátok.
Szerettek, gyűlöltök, és ezt felváltva, alig látható határral, megmagyarázhatatlanul, olykor egyszerre, szélsőségekben inogva.
Tanulmányozásotok során megfigyeltem, hogy a szeretetetek és gyűlöletetek "tárgya" valamikor ugyanaz a személy, vagy egyéb...
Észleltem továbba azt is, hogy többféle szeretetet műveltek:
testvéri (családon belül, ill. bővített körben),
felebaráti (muszáj, me ember ő is, te meg keresztény),
baráti (nomen est omen),
őszinte (kiérdemelt, megszerzett),
nehéz (egyoldalú, viszontagságos- fantomvégtaggal markolod a saját kezed),
viszonzott (ez a tuti),
elvesztett (nagyon fáj),
megvásárolt (amig van csoki),
visszaszerzett (soha nem lesz már ugyanaz),
felszínes (valahol valaki egyszer nagyon elcseszte, vagy inkább kerülöd a feszkót),
az emlékedben élő szép, és gyermeki (elmúlt).
Summázom: elég bonyolultá teszitek...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.