A hétvége a megfigyelések és az életképek szempontjából igan hasznosnak bizonyult.
Kis összeröffenés, ami zene-bonával indult, zabálásba és vedelésbe torkolott, activityben bontakozott ki.
A furcsa túl enyhe jelző arra, ami itt zajlott, alvásról szó se lehetett, a matiné reggel hatig tartott, és ez csak akkor tűnt fel nekik, amikor az értük jövő taxis jó reggelttel köszönt...
A felnőttek jatékában felhúzható óra jelezte a rendelkezésre álló időt a lapon lévő szöveg kifejezésére, a megfejtés esetében le lehetett állítani az időt. A harmadik házi vegyi, jágermeister, és zubrowka után némi vilmos hatására kalapáccsá átformálódott öklök verték széjjel a tiktakot. És akkor, mikor az egy perc átalakult a másodpercek vonaglásával ötté, bebizonyosodott, hogy az idő ellen harcolni érdemes...
A szőnyegen nyomot hagyó kólát felissza a pamut zokni, de a polietilén nem szereti a parazsat...
valamint a gyömbér jó a vodkához, de a pakliban tornyosuló kártya lapjai kevésbé hiányolják a cukrosabb üdcsiket, mert összeregadnak.
Öt körül már az is dohányzott, aki egyébként soha, és az itta a legtöbb szintelent, aki a legkevésbé bírja.
Az egész világ hamutál, és négy után mindenki ott alszik, ahova leesik a feje.
A társas tulaja mélységesen csalódott, hogy csak ennyit bírt a felszerelés és holnap visszaviszi oda, ahol vette.
Lélekben én is ott vagyok a vevőszolgálatnál, amikor a dobozból piáskupakok potyognak, a kártyák ragadnak a bábuk helyén csikkek pihennek, az idő megáll, és a srác beküldi, hogy "Ennyi pénzért többet vártam..."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.