Na ja, ha mondjuk középkorú nő lennék, a hétköznapok rám gyakorolt hatását felírnám a klimaxnak (nyugi hölgyek a hőhullám is hullám, azt is meg lehet lovagolni szörfösként).
De, csigaként nehezen tudom elkönyvelni az érzést. 24 órán belüli változások az én rövid idővel mért élethosszomnak is gyorsak. Kezdem a reggelt pucér csigaként, szemérmet nem ismerve dobnám le magamról házamat, szeressék a szemek puha kis testemet, csak a forróság lenne csekélyebb. Aztán leszakad az ég és hálát adok érte, hogy nem árvereztem el lakomat két centi vízért, mert bőven ad ingyen belőle többet is az ég. Estére frankón epekedek megint valami légmozgásért, két kocsányon csüngő szememet csapkodom magamhoz, de fuvallatnak is kevés. Hajnalban meg agyalok, hogy hány mészréteg kellene még...
És arról álmodok, hogy talán nem ébredek sült kakaós csiga tekercsként.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.