Helló mi, avagy, mi van veled, semmi?
Öt perc alatt leszakad az ég, aztán meg szivárványra feszülve röhögnek a napsugarak, mintha vihar soha nem lett volna, végül a villám csap a gondolataimba bele, nehogy már megússzam szárazon, ha kikerültem a zuhét.
És ilyenkor áldom a létem a terrárium állandóságába, és szánakozva nézem étkezésre szánt kint kóborló csiga társaim. Ugyanakkor jól mulatok, mert ez már tavasz azt hiszem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.