Évek óta figyelek és tanulok, még mindig nem értek sok mindent.
Csiga létem előnye a csend magamban, a szavak nélküli világ magánya biztonságot nyújt azt hiszem köztetek emberek között, akik úgy használjátok a hangtalanságot és úgy hallatjátok hangotok, hogy nem érzitek annak súlyát.
Nem kérhetek számon semmit rajtatok, hogyan is érthetnétek a hangtalanságot, ha a beszéd varázsát is elkótyavetyélitek.
Minden megformált gondolat mondatként születik újjá és a mondandó hatással lesz. Megfűszerez íztelen perceket, teli pakol üres órákat és értelmet adhat napoknak, amik tartalom nélküli üres lapokból kötött könyvekként arra várnak, hogy írjanak rájuk, de, ha az nem történik meg emléket sem hagyva hátra foszlanak semmivé.
Varázsolhattok szavakkal, naggyá tehetitek egymást, vagy kicsivé, erőssé, vagy gyengévé, fontossá, vagy semmivé.
És a csendetek.
Nem az a csend, amit választotok, nem az a csend, ami az elköszönést követi, nem az a csend, amiben halljátok végre magatok.
A csend, ami csak lesz, értelmetlen és üres, nem bír jelentéstartalommal, nem fáj és nem is jó, csak üres.
Évek óta figyellek titeket, de még mindig nem értitek, a szavak és a csend erejét.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.