Ma! Megetettek minket reggel (a KÉZ), uborka karika hullott az égből, majd furcsa illat csapta meg nem létező orromat.
Levegő ömlött a terráriumba, és átjárta azokat a lyukakat is, amik még világosságra sem kerültek soha.
A szemem lobogott a szabadság viharában. Nem rakták vissza a fedőt... OOOOH.
Rászántam magam, meghódítom a világot. Magamévá teszek minden kósza gondolatot.
De, a felismerés órákba telett.
Mire révbe érhettem volna, ismét korlátok közé kerültem, és üveglap mögül bámulhattam csak a létem tágabb verzióját.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.