Régen nem írtam már, elragadtak a képek...
Pedig időközben visszatértem hőn áhított lakótársaimhoz, és elhagytam idegesítő ismeretlen létformájú szomszédaimat, kik jócskán megfogyatkoztak. Konkrétan egy öreg, fekete szörgombóc ténfergett a szomszéd üvegben magányosan távozásom előtt.
Barbár faj, unalmukban kinyírták egymást..., teljesen más értelemmel ruházták fel a "Játsz magaddal!" nem létező mozgalmat.
Szóval tisztább közegben, kiírható formában itt vagyok, itt vagyunk én, és a gyerek.
Rögtön megállapíthatom, még élek, hisz határaimba botlok, és korlátokkal megjelölt utakba ütközöm... leszek, mert még vagyok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.