„Furcsa napok jöttek ránk.
Furcsa napok szegődtek nyomunkba.
Furcsa napok furcsa óráiban egyedül vagyunk.”
/Jim Morrison/
A karácsonyfát díszítő kis harang csilingelése már így helyére kerülése előtt a fülemben van. A lelkemet és szívemet átjárja a kályhában pattogó fa melege és a fenyő illata.
Én nem leszek egyedül, s igazából még soha nem is voltam.
A magány nem feltétlenül jelenti a fizikai magányt, sok ember között is lehet egyedül a lélek, ha nincs ki megértené. Velem eddigi életem során kegyes volt az Ég.
Elkezdődött valami így az ünnepek tájékán, valami, amire dédszüleink ifjú korában még nem volt szükség. Ők még Jézus születését ünnepelték, együtt díszítették a fát, szomszédjaikkal mentek a templomba, a falu egy nagycsalád volt, s nem csak ünnepekkor. Nekik szüleik még a Bibliából meséltek (az igazi Nagy Könyvből), s ezért talán még jobban figyelt rájuk az Isten.
Ma ott tartunk, hogy egymáson átgázolva rohanunk az üzletekben az „akciós” tábla hívogató jelentése felé, s igyekszünk túl teljesíteni társaink ajándékán vagy a tavalyi önmagunkon.
Elhalványul a karácsonyfa az alatta gúnyosan fénylő ajándékoktól, s elhalkul a szeretet a zörgő csomagolópapír hasadásától.
Elvesztettük a Szeretet ünnepét, s helyette megkreáltuk a karácsonyi kölcsönök, akciók, a Nagy Bevásárlás Napját. Na puff.
S e furcsa század napjaiban egyre többen vannak egyedül, kik nem bírják a minimálbér súlya alatt a lépést tartani.
Nézzünk túl a kerítésünkön, legalább ilyenkor, és lássunk! Elég egy mosoly, egy jó szó, egy pohár melegség vagy egy szeretetvendégség.
Legyen több ház, több megértés, nagyobb szeretet, s legyen Boldog karácsony!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.