Sokadik napja hull az égből az áldás, akár egy el nem zárt zuhany, pár úgy felejtett gondolat. Hömpölyög a járdán a folyamat.
Tükörré állnak össze cseppek, talpak mutatják arcukat.
Pillanatok varázsa ragyog az ablakon.
Morzejelek szüntelenségéből versek kenődnek szét az aszfalton.
És rád ragad, estére szonettekket csavarhatsz ki zoknikból.
Túlcsordult angyali érzelmek rendezik a terepet...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal