Na, még ez hiányzott. Nagyon.
Disznók. Miért nem lep meg? Haszontalan hús, halmozott élvezetekkel. Pfú, dagonya...
Persze, vannak édibébi darabok, de azért észlelhető, ha feltűnik egy-egy a periférián.
Mindent megesz, nem válogat az itallapról sem, bárhol elpilled, de nem lehet mellette huzamosabb ideig megférni.
Hasonló hozzád, és te megeszed.
Hogy klasszisokkal éljek, Wass Albert: Az állatról, aki benned él.
" Benned egy malac él.... , aki folytonosan visítozni akar, édességet követel és megkíván ezt, vagy amazt..."
Én nem, nem eszek csigát, sem más puhatestűt. De bennem nem fér el a malac sem...
Nem fényezem magam, csak elmélkedem.
És könyörgök. Ne fanyarodj ránk? Tudom, volt már madárinfluenza, sertéspestis...
De te, te egy túlélő vagy, egy hero. Meg okos és szép. Meg miért ne ennéd továbbra is azt, amit eddig? Ízlett, nem? Erősítsd csak továbbra is az immunrendszered! Please?
Egyébként, engem nagy meló ehetővé varázsolni. Hidd el!
Nem ajánlom magam, de ajánlom a zöldség- gyümi variációt... nyami.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.