Kitettek sétállni.
B.sszák meg, a hátam közepére sem kívántam (főleg mivel az már foglalt, ott hordom a házam).
Ma nem hó volt, nem is eső, ez valami förtelem volt. Szétcsúsztam.
Latyak. Nem töltöttem kint sok időt, de az egész napomra rátette a bélyeget.
Azt fel is adtak postán...
Ha lett volna cipőm, meg zoknim (no meg lábam), tuti meg lehetett volna velük oldani a globális felmelegedés mellékhatásaként kialakuló szárazságot (egyes területeken).
De nem, én csak tűrtem. Az ötvenedik autó után is (mely ötvenedszerre is beterített), csak családfát festettem (persze a sofőrökét), oda-vissza...
Végül megkönyörültek rajtam, és betessékeltek.
Na, ha láttál már csiga után kondenzcsíkot, az én voltam. Az öröm tette velem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.