December közepe van, s a várva várt hó helyett eső kopog fejemen.
Csatakosra ázva érkezem minden egyes új pillanatába életemnek, s számot vetek, mennyi mindent nem tettem meg idén sem, amit beterveztem, és már előre fogatkozom, hogy csakis a saját kényem-kedvem szerint vagyok hajlandó átkúszni az új évbe.
Néha még körbe nézek, és úgy érzem magam, mintha az emberek egy része be lenne avatva , eszement bevásárlás, civakodás az utolsó darab, leárazott, értékcsökkentett májkrémen.
Hm, talán háború lesz. Felhalmoznak, s annyi költségbe verik magukat, mintha 2009 elmaradna, s tán már mindedj.
Na mindedj, én spórolok, és inkább naponta veszem meg a liter tejet, nem egy évre előre, s tudom, hogy pár nap, és két forinttal megint drágább lehet...
de, az is lehet, hogy nem akarom mindig ugyan azt, és a kis boltot választom a multi helyett.
Nem, igazából ez nem fog bekövetkezni, anyagi helyzetem miatt, én leszek az, aki nem halmoz fel, és csak álmodozik egykori várak romjai felett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.