Ismét elment egy nyár,… életfádon eggyel több sárga levél…
Valahogy már az ősz sem a régi, fagyok táncolnak keringőt hírtelen melegekkel, s már betakarítottad rég a nyár termését. Igen ez mind a tied, egy kezedben elfér, de szorítod jól két marokkal, nehogy semmivé váljon.
Gesztenyék kopognak fejeden, üres gondolatok kongása visszhangzik, melyeket el kéne, hogy engedj, mégis görcsösen remegsz saját álomcsapdádban.
Fáradt arcodról idegen tekintet kacsint vissza rád a tükörből, nem így emlékeztél, s a biztonság kedvéért talán még köszönsz is, mert a szeme valahonnan ismerős, és az illem ezt diktálja, de nem ugrik be…
Majd talán, ha alszol rá egyet.
Reggel pár percre mindent elfelejtesz, új remények repkednek az új világ egén, régi dalokat zeng a rádió furcsa hangszerelésben, de ez az egész közhelyes giccs feldob valahogy és friss jelentésekkel ruházódnak fel a lakótelep falfirkái, örök igazságok az „Akié a föld, azé az ország”-tól a „szeretlek Gizi”-ig, jegyzet a Nagy Könyv aljában.
Láss a sorok mögé, értsd, amit érteni akarsz!
Egyébként meg, tudod, mi van…
A friss levegőt elvileg még élvezheted ingyen, s még kell, hogy tudj örülni a csendes perceknek. Némi bizalom akad még embertársaid felé, de inkább a zenédbe menekülsz a buszon, mint az ismerkedés lehetőségébe, bátor vagy, bár este magadra kulcsolod apró csigaházadat, hisz kintről annyi az ismeretlen arc, biztos, ami tuti.
A színek megvannak, a fehéret meg Isten elrakta későbbre, Ő tudhat valamit, óvja és tartogatja a leplet egy becsületesebb, megbízhatóbb generációnak, na ja, idén se lesz hó, talán csak fagy képében…
Egyre ismerősebb a tükörbéli haverod, s a biztonság kedvéért „fürdjé le”!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.