Grün Andor, lábatlan jegyzetek

 A dolgok olykor nem olyan formában jönnek, ahogyan számítunk rájuk.

Hiszem a sorsszerűség kegyét.
Hiszem a sorsszerűség kegyét és félem az idő állását. 

A napnak olykor csak nyomát látom. A felkelőnek az ujja hegyét, ahogy jelzi jöttét, a lemenőnek a feje búbját, ahogy a földbe temeti arcát az eltelt 24 óra súlya alatt.

De, tudom, hogy van...


 

 A világrengető terveim pontos kidolgozásának a részleteit beletettem abba a fotóalbumba, amit leendő gyermekeim elől dugtam el, a képek miatt, amik a valóságban soha nem történtek meg, de a papíron egy arcvonásaimat hordozó fiatal által nyomot hagytak.

(Szerencsére én még akkor voltam búgócsiga, amikor a telefonokon csak beszélni lehetett, és a fényképek előhívása sokba került, ami lé meg volt, sörre kellett.)

Szóval éppen nem tudok semmi óriási ötlettel előrukkolni, mert a holnapot elrejtettem a tegnapba, és a ma ül rajta arrébb billenthetetlen fenekével.

Azért igyekszem, megígérem :)

Ezt a videót nézve, az jutott eszembe, hogy az Istennek vannak teremtményei, amiket a lehető legaprólékosabban megtervezett, és művészi fokra fejlesztette azokat.
És vannak azok is, akik felett csak fél szemmel kacsintott, aztán majd visszatér rájuk egyszer talán... (de ez a poszt most nem róluk szól).

Ez a pici pók, akár egy ember, bemelegít a tánc előtt, ezerszer elpróbálja a lépéseket, majd lábaival integetve, mintha a leszálló pályát jelölné ki, és amikor már minden nőstény ráfigyel, felcsapja portfólióját, ami a popijára van rögzítve, hogy messziről is jól "lájkolhassák".

Érdemes megnéznetek :)

 Csak azért, mert csiga vagyok, nem fogok szart enni, és úgy csinálni, mintha boldog lennék, még, ha ilyen dilis meséket is csinálnak, ahol Pákó a szamár, (luki) Nouky a medve és a lány egy tehén.

És, a szamár, a tehén, a medve ehet sütit, de a csiga nem! 
És miért mondja egy patás, egy puhatestűnek, hogy megnyalja mind a tíz ujját?
Gyerek okosítás kontra butítás. 

Ami megvisel, annak nyoma marad rajtad...
Engem például rosszul érint, ha kamionok dübörögnek rajtam, avagy pillecukornak álcázott mázsányi zsákmányok cibálják mögöttes értelmemet.

A nappalok lerombolnak, és a reggelek falaim újra felemeléseivel kezdődnek.
Nem unhatom meg, mert nem erre neveltek. Nem alszom a szabad ég alatt, mert nem erre terveztek. Nem, nem, nem, n, ne, e, em, m, nem................

"nem én kiálltok, a föld dübörög"!

nem dolgozok fel mindent, valami simán átmegy rajtam (a reggeli széklet öröme a bili felett).



 

Minden vég lehet kezdet, de minden kezdet magában foglal legalább egy véget.
Avagy a ,,Véged lesz, mint a botnak!'' felkiáltásba vajon az a félelmetes, hogy a testi épséged károsítására utal, vagy az, hogy ha a szemem nem csal, a botnak kettő vége van, és épp elég ezen az egészen átmenni egyszer...

És a vége valaminek tényleg olyan megváltozhatatlanná tenne mindent?

Örök érvényűt keveset véstek kőbe...

Nincs az a létszám, ami nektek megfelelne. He?

A magány sem akkor jön, és a tömeg sem akkor vesz körbe, amikor szeretnétek.
Kisdedeitek folyton társaságért sírnak, gyermekeitek félnek egyedül a sötétben, ifjúitok a meg nem értettség egyedüllétéért epekednek, miközben két kézzel kapaszkodnak kortársaik szerelmébe, az áhított társ árnyékát is kerülnétek, mikor már megvan.
És megdögletének inkább egymagatok, mintsem a fojtó család szeretetében...
Aztán, a végén, vénségetek kínzó elefántcsonttornyában, ami csak egy személyre van berendezve, családi kempingbe mennétek.

A fene sem ért meg titeket, emberek.

A tavalyi év nagy-nagy sikere volt. 

 Figyelek, mi mást tehetnék, baromira ráérek, figyelek.
Beszélgetések szövegbuborékaiba kapaszkodva próbálom elhagyni mesterséges környezetemet, a terráriumot, legalább elméletben...
Szőnyeggé fonható apró cafatok, egymás mellett elsuhanó monológok. Többen vagytok, vagy ketten, az ügy szempontjából lényegtelen. 
Beszéltek, de nem együtt, mindenki mondja a magáét, talán egy-ketten akadnak, kik tiszteletből olykor visszakérdeznek, hallgatnak, de ez csupán kivárás.
A kivárása annak, hogy a szót átvehessék, aztán Jókai szűkszavúságával élve elmesélhessék.
Döbbenet, vákuumot képezve szívom magamba a tapasztalatot, amit ti magatokhoz vesztek, talán az anyatejjel.

Kit érdekel az életem, ha nem az övéről szól? Senkit.

 Gondoltam, eltűnök, hirtelen, de nem ment.
Kicsi házamban feszengő gondolataim feszítik falaimat, és a kis egyszobásom lassan kétszintessé bővítette magát, avagy, dúcidegrendszerem árnyékában, kissé nagyképűen szólva, fejemben zakatoló vonatok elhagyni vágynak állomásokat.

Nem tudok hallgatni, pedig mennyire egyszerűbb lenne csendesen.

Napok teltek el, és hónapokká nőtték magukat, amióta nem írtam nektek.
De azt hiszem, ismét netcsiga leszek (kacag)...

 Csiga futár, csiga lexikon, csiga szerelem, csiga család, csiga paradicsom, csiga végzet.
Minden lényeg egy 6 perces eposzban :)

 

 A mai társadalom párkapcsolat rajza...
Szorgos kis manókon élősködő csiszolatlan gyémántok. Kikupáltatják magukat, azt lépnek.
A srácok meg isznak, és szép lesz minden...
Mi a mese tanulsága? Mert állítólag mindegyiknek van.

Szerintem, jövőbe néző tükör a múlt foszlányán lógva eme mese.

  MOHA ÉS PÁFRÁNY BELEKÓSTOL A TAVASZBA

(kattints a sárgásra, mert nem lehetett beágyazni)

 , ami holnapra is megteszi:

"Ragyogjon a napotok, mint a tükörtojás!"
 

esetleg eképpen 


 

 Egy harmincas csiga titkos élete.

Na ez milyen?
Hogyan jutsz el A-ból B-be, ha busszal jársz és a menetrendszerinti járatért meg kell verekedni?

Valódi harcosok klubbja.

Lakótársam kissé ingerülten forrongott a délután hevületében. Az hogy haza jutott nem természetfeletti jelenség, de azért a mai útitervében volt valami nem normális.
Kisebb települést próbált megközelíteni, de a jármű nem jött, pedig az idő haladt.
Utazni akaródzó társai megunták, és jelezték a sofőrnek, hogy "tán, no, idő van".
A sofőr viszont úgy gondolta "idő van, kedv nincs", és ehhez hasonlón gondolkodott a többi kulccsal rendelkező buszt vezető is.

A települést, és főleg a lakóit -melyet hősünk szeretett volna meglátogatni- ugyanis nem zárták szívükbe a menetrendszerinti járat terelői, de oly annyira nem, hogy megállapították, kijár nekik, ha nincs busz...

Végül az erősebb kutya baszik/eszik elv alapján, jól megverekedtek, és a szerencsés vesztes beült ama busz kormánya mögé, mely a révbe juttatott minden oda vágyót...

 

 18 éves, hetedikes. Nem tanköteles. Saját bevallása szerint hobbiból jár iskolába, mert érdekli...

 Folyton játszotok.
A kezdetben mindent tarol a bújócska, meg a kitalálósdi. Aztán elveszti varázsát az, ha mindent tudnak a nagyobbak hollétekről és gondolatokról...
A papás-mamás sem mókás, mikor kezd komolyra fordulni.
A fogóból szép lassan lesz kidobós, és már nem létezik játék labdák nélkül...
Labda.
Kisebb, nagyobb, pöttyös, sárga, színes, fehér, bőr vagy gumi.
Feldobott, vagy lecsapott, betalált, vagy kivédett. labda-labda-labda

Végül spórolni kezdtek a játékban felhasznált energiával, mert amit futáshoz használsz fel, később jól jön még a reggeli szaráskor.

Marad a kitalálósdi, ami a memória zavarokkal egyre nehezebb.
És, ahol véget ér a játék, ott válik valóvá minden.

Amikor már olyan messze mentél, hogy nincs értelme hátra tekinteni.
Annyi mondani valóm lenne, hogy egyszerűbb hallgatni, mint elkezdeni.

Avagy, aki folyton csak hátra tekintget, seggel megy a jövőbe.

Bave Circus from DuDuF on Vimeo.

 Azaz, VI(gyázz)C(s)HY(ga)!!!

 Számokkal kifejezve is tökéletes vagyok. Ennyi.

 

 Ha már ma van január 6., akkor íme egy kis utóérzés nektek az ünnepek árnyékában:

 Boldog ÚJ JEGet! 2011. első napjainak időjárása.