Komolyan megfontoltam ma is,hogy elvigyem-e ezt a két őrjöngő ember fiát és lányát beoltatni.
Produkálják a veszettség minden tünetét, fűszerezve egy csipetnyi őrültséggel.
1. nyálzás: a napok mindkét végén, a korain és a késein is fehér habbal rohangálnak szájukon.
2. lógó állkapocs: csak ülnek, leesett állal és olykor felhorkanva konstatálják, álmosak.
3. viselkedészavar: agresszió, vagy túlzott simulékonyság... zavartan furcsán tapadnak sokszor a terrárium falára.
4. kóborlási hajlam: én, soha nem tudom, hol vannak. Csörren valami, különös dallamok keringenek a szobában, illatok terjengenek, és már sehol senki.
5. nyelészavar: néha próbálnak leküldeni a torkukon különböző színű folyadékokat, apró kis poharakkal, de fura arcot vágnak hozzá, elcsúszott hanggal.
6. rekedté válló hang: különösen szombat reggelente, főleg a lánynál.
7. víziszony: nem igazán isszák...
És ehhez jön a napi színház, nem normálisak. És, ha nem lenne feltűnő, egy csiga, ahogy embereket vezet, már holnap beadatnám nekik az oltást.
Ennyi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.