Az eső elállt, és felébredt a Nap.
Az utóbbi pár napban az emberek arcának színe feljebb került a barna, vörös szín sötétebb árnyalatainak skáláján.
Ja, ég a pofájuk...
Hogy nekem mim van? Melegem.
A hétköznapok kilóméterei és terhei a szemem körülötti gödrökben rakódnak.
Puhatestem elnyeli a hangokat.
Világok rohannak el az üveg másik oldalán, árnyékukban hagyva nyomokat.
Nyállal ragasztom egésszé a romokat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.