Én nem tudom mi a szar van. Beborult az ég, és hullanak az érzelmek, záporoznak a szitkok, ja, meg esik az eső is.
Elcsoszogok ide, meg oda. Áthaladok emberek között, hol szorosabban, hol távolságtartóan. Ragadnak rám jelek.
Mivel csiga vagyok, eleve ráncokkal teremtődtem, de cseppet sem mindegy, mivel töltöm fel őket. Bevallom, a könnyebbik utat választva, legtöbbször csak feszesre eszem magam, az dob rajtam csiga számban egy tíz évet.
És, egyből: legjobb barátom a tükör, kedvenc dalom a "zuhanyblues", legjobb film az életem, no meg, kedvelem magamat idézni.
Szeretek arcokból és kezekből olvasni. Nem kell fecsegni, és nincs mit tagadni.Értelmetlen is lenne.
Megélem az érzelmeimet, még tudok nevetni, még pillangók röpködnek a "gyomromban", ha nem tudom mi következik. Még fáj, ha sírok...
MÉG ÉLEK, nincs ezen mit szépíteni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.