"A vonat nem vár", már idejét múlt...

Átmódosult az utas vár, a vonat nem jár.

Ez csupán tapasztalat. Az utóbbi két hétben kétszer kíséreltünk meg nagyobb utat A-ból, B-be. A MÁV csupán plussz egy-egy órát dobott rá a menetidőre, de úgy, hogy egy órán át nem mozdultunk se jobbra, se balra, se előre, se hátra. Álltunk a nagy semmi közepén.

Közben néztem a tájat, egy idő után muszáj lemászni, mert a csiga is sztrókot kaphat a nem mozgás igényétől (még jó, hogy a vonat nem). Szóval, néztem a tájat, sehol semmi, a sinek mellett kövek, a kövek közt fehérre ijedt , üres csigaházak. Tisztára horror...

Aztán eszembe jotott Rousseau, és a "vissza a természethez" tézis. Milyen boldogok lennének itt a gyerekek, kár, hogy az első faggyal elpusztulnánk mind.

Van, aki alkalmatlan a természethez.

Miközben sétálgattam, elkattant pár kép, mint pl ez. Azt hiszem nem kell magyaráznom, a vonat nem jár.

Végeztül, lenne egy ötletem, íme. A'szem, a MÁV-os tempó nekem is megy.